Az a helyzet, hogy szerintem, aki akar gyereket, annak úgyis lesz, aki meg nem, annak a világ összes adókedvezménye ellenére sem lesz, és ha nem akarja, akkor csak ezért tényleg ne is legyen.
Vannak azonban dolgok, amelyek szerintem tényleg ösztönözhetnék a gyermekvállalási kedvet, és nem biztos, hogy ez az anyagi támogatásban rejlik. Különböző kutatások mutatnak rá például arra, hogy a világ egyes országaiban mennyire működik, ha pénzbeli juttatásokkal próbálják ösztönözni a gyermekvállalást. Sok vizsgálat arra jutott, hogy egészen más körülmények azok, amelyek hatására a szülők úgy döntenek, hogy akár több gyereket is vállalnak. Számomra ezek lennének azok.
Ha az ingyenes ellátás valóban jó lenne
Egy ideális világban a gyerekorvos egy-egy gyors kérdésre telefonon, vagy e-mailben is elérhető lenne, a rendelés pedig nem futószalagon haladna. A vizsgálat első 2-3 percében az orvosnak arra is lenne ideje, hogy kicsit a gyerekkel beszéljen, oldja a feszültségét.
Annyi gyerek tartozik a körzetükbe, hogy lehetetlen fejben tartaniuk nem hogy a kórtörténetüket, de a nevüket sem. Ez még mindig a szerencsésebb felállás. Nekünk például hetek óta egyáltalán nincs is gyerekorvosunk, mióta a korábbi nyugdíjba ment, újabbat pedig még nem kaptunk.
Ha nem kellene lemondani a társasági életről
Az szuper, hogy ma már (legalábbis a fővárosban) rengeteg a babás program, ahol lehet más anyukákkal ismerkedni. Nekem viszont hiányzik, hogy néha valami másról is beszéljek, ne csak arról, hogy akkor hány órát is alszik és mennyi vizet iszik.
Amikor a mostani lakásunkba költöztünk, örültünk, hogy a közvetlen közelben két olyan hely is volt (a Kertem és a Dürer kert), amelyek gyerekkompatibilisek, de a nem gyerekes barátainkkal is lehet itt találkozni.
Le tudunk ülni meginni valamit, miközben a gyereknek is van hol játszania. Idén nyáron viszont a Kertem már nem kapott működési engedélyt, a Dürernek pedig másik helyre kellett költöznie. Sajnos így egyetlen hasonló létesítmény sem maradt a közelünkben.
Ha nem kellene lemondanunk a karrierről
Rugalmas munkaidő, távmunka, részmunkaidős állások: megannyi módja van, amivel segíteni lehetne, hogy az anyák visszaállhassanak a munkába. Ettől pedig nem éreznék kiszolgáltatva magukat.
Ha gyakoribb lenne, hogy ezzel a lehetőséggel akár csak néhány hónapra is élnek, az szerintem nagyon sokat segítene az egyenlőség elérésében. Abban is, hogy a mostani nézetek (a gyereknevelés nem munka, ahhoz csak otthon kell lenni, de egyébként is a nők dolga) megváltozzanak.
Ha elfogadóbb lenne a közeg
Sem a szülők, sem a gyerekek nem egyformák. Ha olyan közegben élnénk, ahol a különbözőségeket elfogadják és tisztelik, nagyobb önbizalommal vágnék bele egy második, vagy harmadik gyerek vállalásába.
Ha tudhatnám, hogy a gyerekemet mindenhol szeretettel tudják elfogadni, és a számára legjobb elbánásban részesül, függetlenül attól, hogy csak kicsit szégyenlősebb, esetleg nagyobb a mozgásigénye, valamilyen tanulási nehézséggel vagy fejlődési rendellenességgel született, esetleg serdülőkorában ráeszmél, hogy más a szexuális irányultsága, nyugodtabb lennék.