Magyarországon tavaly mintegy 317 gyereket ért szexuális erőszak, amiről tudomást szerzett a gyermekvédelem és statisztika is készült róla. Vajon mennyien eshettek áldozatul úgy, hogy nem lett az ügyből semmi, mint például az én esetemben sem?
Szép nyári nap volt, végre hétvége. Összetartó kis utca volt a miénk. Négy család döntött ezen a számomra meghatározó napon úgy, hogy összegyűlnek egy közös kerti összejövetelre. Az anyukák beszélgettek és kávéztak az egyik ház konyhájában. Az apukák és mi sokan gyerekek, kint az egyik eldugott utcában felállítottunk kapukat és mókás focizásba kezdtünk.
Az egyik gólhelyzet alkalmával, miközben én a másik kaput védtem, a már kissé illuminált állapotban lévő egyik apuka előtt állva, arra lettem figyelmes, hogy az kapva az alkalmon a bugyimba nyúlt.
8 éves lehettem és rettenetesen megijedtem. Nem tudtam hova tenni a dolgot, így sok gyerekkel ellentétben egy pillanat alatt már anyánál voltam, hogy elmondjam neki, hogy mi történt. Az abúzust okozó férfi felesége anyával szemben ült.
Szkeptikusan fogadták a mondandóm. Lehet valamit félreértettem.
Ja igen, biztosan nem ismerem fel, ha valaki a bugyimban matat. Mivel a nő a babysitter-ünk is volt és utáltam ott lenni (mániákus nőszemély volt, a férje piás, a kisfia meg egy terrorista, aki gusztustalanul beszélt az anyjával), úgy gondolta, ezt csak kitaláltam, mert így elérhetem, hogy többet ne vigyázzon se rám, se a két öcsémre. Tévedett, de ezt csak én tudtam és a férje – már ha nem okozott neki amnéziát a sok alkohol.
Ha apám megtudta volna a helyszínen, hogy miért rohantam el, akkor esélyes, hogy a férfit nagyon megveri, ezért csak este mondta el neki anya. Valószínű azért is, hogy meggyőződhessenek róla, hogy nem csak kitaláltam ezt a történetet.
Fürdés után behívtak a szobájukba és apám elmondatta velem aznap, aztán másnap és következő nap is ezt a borzalmat. Szörnyű volt átélnem az ismétlések miatt újra és újra ezt a számomra lélekerőszakoló élményt.
A sírás kerülgetett, frusztráló volt ott állni a szobában és erről beszélni. Négy szem rám szegeződve méregetett úgy, hogy tudtam, azon törik a fejüket, vajon biztosan igazat beszélek-e.
A trauma feldolgozása
Ez a nem megfelelően kezelt trauma kihatott a későbbi éveimre is. Minden felnőtt férfitól félni kezdtem. Szegény fuvola tanáromról azt hitték, hogy molesztál, mert már be sem értem hozzá, az utolsó óráin már megálltam a sarkon a cél előtt egy idegen nagymama figurával beszélgetni, nem vitt tovább a lábam. A tanár nem csinált velem semmit, próbált a családjáról mesélni, hogy kicsit feloldódjak. Minél intimebbre vette a figurát, annál jobban zárkóztam be és menekültem el.
A nyúlkálós férfival az évek alatt jó párszor összefutottam az utcán és nagyon kellemetlen volt, hogy úgy tett mindenki, mintha mi sem történt volna. Viszont úgy érzem, hogy az évek alatt sikerült feldolgoznom ezt az élményt, ha nem is teljesen. Hálát adok az égnek, hogy „csak ennyi” hatás ért. Idővel tudatosult bennem, hogy bizony más gyerekek komolyabb szexuális bántalmazásnak vannak kitéve.
Ha egy gyermek viselkedése megváltozik, bezárkózik, zavarodottnak látszik, akkor nem szabad szemet hunyni a változások előtt – ahogy a szüleim tették. Mindenképpen segíteni kell elsőként megfejteni a gyermek problémáját, majd megfelelő szakember segítségével kezelni azt.