A szertartások nagy jelentőséggel és erővel bírnak, és végigkísérik az életünket. Ez talán nem mindig tudatosul bennünk, azt viszont érezzük, hogy biztonságot adnak számunkra. A felkelésnek, a születésnapi gyertya elfújásának, az esti meseolvasásnak rítusa van. Rendszert és ünnepélyességet hoznak mindennapjainkba. Szertartások nélkül képtelenek lennénk létezni, ez érvényes a családi életünkre, a barátságainkra, a munkánkra és a napi feladatainkra.
Szertartások
A szertartások meghatározott sorrendet követnek, és sémákra épülnek.
Bizonyos viselkedésmódok ismétlődnek, például a születésnapi tortára gyertya kerül, amit az ünnepelt elfúj, közben elmondja magában a kívánságát, majd szeretteivel együtt ünnepel.
Vagy esténként a szülő fürdetés után mesét olvas a gyereknek, majd eloltja a lámpát, kimegy a szobából, és a gyerek elalszik.
A szertartásokat sokszor gyakoroljuk, és egy idő után már öntudatlanul követjük őket. Nem sok logika van bennük, inkább azáltal nyernek értelmet, hogy elismerjük és követjük őket. Örömet okoznak nekünk, összetartják kapcsolatainkat.
A gyerekekkel elfogadtatják a szabályokat, és erősítik identitásukat. Csökkentik a neveléssel járó feszültséget.
Reggelek
Ha a gyerek nem felriadás után, reggeli nélkül, rohamléptekben távozik otthonról, hanem meghitt kis szertartásokkal kezdi a napját, akkor a lelkében létrejövő nyugalom és biztonságérzet egész nap vele marad.
A reggeli felkelés az átmenet szertartása. Búcsút kell venni az éjszakától, és bele kell lépni az új napba.
A lágy ébresztő dallamok fokozatosan beleszűrődnek az utolsó álomba. A kedveskedő odabújás, a puszilgatás, egy dal, egy vers segít abban, hogy a nap vidáman, kapkodás nélkül induljon el.
A gyereket az is megnevetteti, ha egy plüss állatot veszel a kezedbe, aki megcsiklandozza a gyereket, és közben mond is neki valamit.
Játék
Ha a napirendetekbe beépíted a rendszeres közös játékot, akkor a gyerek később könnyebben el tudja fogadni, hogy most önállóan kell játszania, mert neked dolgod van.
Minél hamarabb elkezded ezt bevezetni, a gyerek annál hamarabb megszokja.
Beállíthatod a konyhai játékórát, és megmondhatod, hogy akkor fogsz vele játszani, amikor az óra csenget. A kétéves gyerek kevesebbet, csak néhány percet, a hatéves pedig akár már félórát is tud várni.
Ami neked káosz, az a gyereknek rendszer. Ezért vonakodik sok gyerek a rendrakástól.
Ilyen helyzetekre bevezetheted, hogy közös rendrakás közben megszámoljátok a játékokat, vagy rendrakó versenyt rendeztek, ahol legtöbbször hagyod a gyereket nyerni.
Lazítás
A nyugtató zene, a gyertyagyújtás, vagy este egy kellemes fürdő hozzásegíti a gyereket ahhoz, hogy a lelke megnyugodjon, és az elméje lecsillapodjon.
Az is megnyugtatóan hat rá, ha mandalát festhet.
Ehhez az interneten találsz kifestőmintákat. Leülhettek egymás mellé a kanapéra, és nézegethettek képes albumokat.
Azok a legjobbak, amelyekben nagyok a képek, és sok rajtuk a néznivaló, ezért sokat lehet mesélni róluk.
Ha a gyerek nehezen nyugszik meg, akkor két felnőtt ráfektetheti egy takaróra, és gyengéden, lassan ringathatja, ráadásul ez a gyakorlat egyensúlyfejlesztő hatású is.
Búvóhely
Kikapcsolódást és megnyugvást jelenthet egy búvóhely, egy saját kis kuckó.
Például a kanapé és a fal közötti rész, vagy egy asztal, amely letakarható egy pléddel, vagy egy játék sátor, amit a padlóra fel lehet állítani.
A kuckóban meghitt fényforrás, például egy zseblámpa vagy egy sólámpa fénye adhatja a világítást.
Egy kincsekkel, például üveggolyókkal, csörgőkkel, pörgettyűkkel, kagylókkal teli kosár gondoskodhat róla, hogy a nyugodt elmélkedés alatt az érzékszervek ne lustuljanak el.
Cikkünket Petra Kunze ‒ Catharina Salamander: A legszebb gyerekkori szertartások ‒ A születéstől az iskoláig c. könyve alapján írtuk. (Móra Könyvkiadó, 2013.)
