A gyerekkel töltött idő

A gyerekkel töltött idő

Címlap / Életmód / Család / A gyerekkel töltött idő

Senki sem állította, hogy gyereket nevelni egyszerű feladat. Napjainkban azonban még sokkal bonyolultabb lett, hiszen apa mellett már anya is egy munkahelyen dolgozik keményen, nem pedig otthon.

Ez nagyon praktikus, hiszen a nő fizetésével együtt a család jobb körülmények között tud létezni. Bár tény, a legjobb az lenne, ha minden ember heti 5-ször maximum 6 órát dolgozna legalább annyi fizetésért, mint most, de ez egyelőre utópia.

Azzal, hogy ennyire elfoglaltak vagyunk, és küzdünk a fennmaradásért, sajnos sokszor olyan helyzetbe sodorjuk magunkat, hogy nem marad rendesen időnk a gyerekünkre. Persze most biztosan sokan felhördülnek, hogy ez nem igaz, nálunk nincs így. Szerencsére kivételek mindig vannak, de a statisztika azt mutatja, hogy hazánkban a szülők átlagosan heti (!) fél órát töltenek a gyerekükkel, ami, valljuk be, igencsak elkeserítő adat. Az ugyanis azt jelenti, hogy egy nap, a rohanás és a munka mellett a gyerekre 5 perc jut. Ennél többet töltünk bent a főnökünknél egy egyszerű megbeszéléssel.

Pedig ahhoz, hogy csemeténk kiegyensúlyozott és az életben eredményes felnőtt lehessen, ahhoz szüksége van ránk is, és az együtt eltöltött tartalmas időre. És itt el is érkeztünk a másik fogas kérdéshez: mit fed az, hogy tartalmas időtöltés. Ez jellemzően mindenki számára mást takar, habitustól függően. A lényeg az, hogy az az idő, amit a gyerekünkre tudunk szánni, az ne azzal teljen, hogy fél kézzel vele foglalkozunk, míg a másikkal a telefont fogjuk, vagy a billentyűket püföljük.

A tartalmas időtöltés legjobb formája a játék. Ez az, amivel a csemeténk a legtöbbet tanulhatja. Ez nem az a tudás, amit a könyvekből szerezhet, hanem a problémamegoldó képesség, a társas viselkedések alapjai a stabil önismeret és nem utolsó sorban az önbizalom. Ezeket senki nem adhatja meg tökéletesen a gyereknek, csak mi. Sajnos, sokan azt hiszik, hogy a játék az egy tárgyat takar, így megveszik a csemetéjüknek a legújabb barbit, kisautót technikai kütyüt, lehetőleg egy zsák pénzért, majd odaadják, és ezzel elintézettnek tekintik a dolgot. Pedig ez nagyon kevés, sőt, szinte semmi.

Nem az a fontos, hogy mivel játszunk, csupán az, hogy tegyük. Ez nem pénz kérdése, hiszen akár kavicsokból is építhetünk várat, ahol egy kézzel varrott rongybaba lehet a királylány, vagy egy seprűből fabrikált lovon érkezhet a lovag. Ha mindig csak tárgyakat veszünk, és nem játszunk, akkor a gyerekünk arra a következtetésre fog jutni, hogy a törődés egyenlő azzal, ha drága dolgokat kap, vagy vesz.

A másik véglet sem az igazi. Az is előfordul ugyanis, hogy az anyuka és az apuka, attól való félelmükben, hogy nem lesznek jó szülők, a lehető legtöbb időt töltik a gyerekükkel. Ez alapvetően nem baj, de ha nem tanul meg a kicsi egyedül is játszani, ha mindig ott vagyunk, és korrigáljuk a hibáit, felemeljük, ha elesik, akkor az önállóság fontos tulajdonságának kialakulását gátoljuk.

A jó szülő nem attól az, hogy 0-24-ben a gyerek mellett van, és fogja a kezét. Elég, ha a gyerek tudja, érzelmileg és fizikailag is támaszkodhat a szüleire. Ettől bátrabban próbálkozik, hiszen nincs mitől félnie. Megkapja azokat a készségeket és képességeket, amikre az élethez szüksége lesz. Hiszen nem szabad elfelejteni: a gyerekkori játék és szórakozás a legkomolyabb tanulási folyamatok egyike, melynek segítségével a felnőtt életben is képesek leszünk talpon maradni.

VIDEO A 3 legszebb party smink 2024-re

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!