Nem az a fontos, hogy mivel játszunk, csupán az, hogy tegyük. Ez nem pénz kérdése, hiszen akár kavicsokból is építhetünk várat, ahol egy kézzel varrott rongybaba lehet a királylány, vagy egy seprűből fabrikált lovon érkezhet a lovag. Ha mindig csak tárgyakat veszünk, és nem játszunk, akkor a gyerekünk arra a következtetésre fog jutni, hogy a törődés egyenlő azzal, ha drága dolgokat kap, vagy vesz.
A másik véglet sem az igazi. Az is előfordul ugyanis, hogy az anyuka és az apuka, attól való félelmükben, hogy nem lesznek jó szülők, a lehető legtöbb időt töltik a gyerekükkel. Ez alapvetően nem baj, de ha nem tanul meg a kicsi egyedül is játszani, ha mindig ott vagyunk, és korrigáljuk a hibáit, felemeljük, ha elesik, akkor az önállóság fontos tulajdonságának kialakulását gátoljuk.
A jó szülő nem attól az, hogy 0-24-ben a gyerek mellett van, és fogja a kezét. Elég, ha a gyerek tudja, érzelmileg és fizikailag is támaszkodhat a szüleire. Ettől bátrabban próbálkozik, hiszen nincs mitől félnie. Megkapja azokat a készségeket és képességeket, amikre az élethez szüksége lesz. Hiszen nem szabad elfelejteni: a gyerekkori játék és szórakozás a legkomolyabb tanulási folyamatok egyike, melynek segítségével a felnőtt életben is képesek leszünk talpon maradni. Olvass még a témában
Történelmi lépés a magyar egészségkultúrában: bemutatkozott a The Longevity Hub
Az energiagyógyítás tényleg működik – egy tudományos megfigyelés szerint
A fogantatás során tapasztalt stressz befolyásolja a gyermek nemét
„Ahhoz, hogy ismerkedj, társaságba kell járni” – Ez a 7 dolog segít, ha elakadtál a társkeresésben
