Gyerekkel a konyhában, avagy a plafon találkozása a palacsintatésztával

Gyerekkel a konyhában, avagy a plafon találkozása a palacsintatésztával

Címlap / Életmód / Család / Gyerekkel a konyhában, avagy a plafon találkozása a palacsintatésztával

Imádok főzni. Szépen, ráérősen elképzelem, mi lesz a vasárnapi ebéd. Előkészítem a hozzávalókat, amelyeket előzőleg kellemesen megvásároltam, majd bekapcsolom Muddy Waterst, és elkezdem pucolni a zöldségeket… Aha, meg ahogy ezt Móricka elképzeli!

Két gyerekkel vidám az élet, de tényleg! Amíg egészen kicsik voltak, szerettek körülöttem sertepertélni, mindig ott voltak, ahol én (igen, a mosdóban is többnyire). A konyha egy olyan hely volt, amit elképzeléseim szerint szerettem volna megtartani magamnak és Muddy Watersnek, de a többi anyuka felől érkező nyomás egyre nagyobb lett irányomba, hogy miért nem főzök együtt a gyerekekkel. 

Én esküszöm, megpróbáltam

Az vesse rám az első követ, akinek minden zökkenőmentesen megy/ment a konyhában az 5 és 2 évesével. Mert nálam ekkor kezdték a konyhai pályafutásukat. Az első alkalom egyszerűen katasztrófa volt! Palacsinta. Az egyik legegyszerűbb étel, amit ember valaha alkotott. Hm, hát két gyerekkel ez is egy Michelin-csillagos étterem legdurvább desszertjének elkészítésével vetekedett.

A liszt a földön, legalább öt tojás kíséretében. Mindkét gyerek tokától bokáig maszatos. Ezek csak az előkészületek voltak. Közben Halász Judit ordít a háttérben („Az almaszóóósz, az almaszóóóósz, ne hajíts bele galacsint…” „Anyaaa, mijaza galacsint?”)

A sütés még megrázóbb élmény volt. A szívem a torkomban dobogott. Természetesen a kisebbiket nem engedtem a tűzhely közelébe, emiatt őrjöngve sírt, a nagy meg boldogan dobálta a palacsintákat. A plafonra. Na, köszönöm szépen, kérem vissza Muddy Waterst! Szóval megpróbáltam, de engem olyan szinten tönkretett ez a próbálkozás, hogy ezután maximum kevergetni engedtem őket. 

Gyerekek a konyhában
Vasil Dolmatov/istockphoto.com

A megvilágosodás

Egy évig (nagyjából) kisebb infarktust kaptam már attól is, ha a konyha közelébe mentek. Felsejlett a palacsintasor, ami a plafonról lógott lefelé, és a gyerekeim arca, ahogy ezt röhögve csodálták. A nagyobbik úgy hatéves lehetett, a kicsi három, amikor rájöttem, hogy nekem kell egy kicsit idomulni hozzájuk, mert mégsem zárhatom ki őket örök életükre a konyhából, mert mi lesz, ha nem tudnak majd főzni? (Nyilván semmi, de azért mégis.) 

VIDEO Üde tavaszi barackos smink

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Oldalak: 1 2 3

»