Az, hogy miként érzékeled az idő múlását, nagyban függ az adott pillanattól.
Például minden nap ebéd és vacsora között van az a pár óra, amíg a gyermekeddel lementek a játszótérre, hazamentek, fürdötök, előkészíted a vacsorát, majd jön a lefekvés ideje. Nap mint nap szinte teljesen ugyanaz a program, elég kevés újdonság történik, szóval az a 24 óra kifejezetten hosszúnak érződik.
De amikor később visszaemlékszel rá, valójában ezekből a délutánokból nem sokra fogsz emlékezni, épp ezért úgy tűnhet, mintha az egész csak néhány pillanat lett volna. A részletek elhomályosulnak, ergo az évek kifejezetten gyorsnak érződnek.
Amikor valaki először vállal babát, egy újszülöttnél aztán búcsút is inthet egy darabig az idő kontinuitásának. Az ő esetükben az éjszakák és nappalok összeolvadnak, a repetitív feladatok pedig megsokasodnak, amire rájön még a kimerültség. Már ott is tartasz, hogy azt sem tudnád megmondani, három nappal ezelőtt mit csináltál. Olvass még a témában
