Mit tehetünk szülőként?
Hogy szülőként mi az első gondolatom? Azonnal megbüntetném valahogy a bántalmazó gyereket, azt szeretném, hogy neki is rossz legyen. Persze nem teszek semmi ilyesmit, csak gondolatban (ahogy a legtöbb anya és apa). Ehelyett beszélek a tanító nénivel, a gyerek szüleivel, és ha lehet, a gyerekkel is… Az eredmény? Sokszor semmi. Ha pedig el is érek valamit, az többnyire soha nem a teljes megoldás. Félek, hogy a gyerekemet még jobban bántani fogják azért, mert szót emeltem érte. Nem könnyű dolog ilyenkor szülőnek lenni.
Az iskolai zaklatás hatásai sokszor kiszámíthatatlanok. A gyerekek lelki világa mindenképp sérül, de a következményeket nehéz előre látni. Nagyon fontos tehát, hogy felismerjük, ha gond van, és próbáljunk azonnal tenni ellene. Ne feledd, a gyermeked ugyanúgy érez, mint egy felnőtt, csak nem biztos, hogy egyértelműen meg tudja (vagy meg meri) fogalmazni, mi történik vele!
A szégyen egy nagyon erős érzelem, aminek feldolgozása még egy felnőtt számára is komoly problémát okozhat.
Olvass még a témában
Szülőként tehát nagyon lényeges, hogy tudjunk erről minél többet. A legtöbb gyerek a szégyen miatt érzi, hogy jobb lenne egy társaság részének lenni, ahol a közösséghez tartozva már nem kell félniük. A szégyen hatására kialakult védekezés egyszerűen csinál zaklató bántalmazót még a legszelídebb gyerekből is. Jó, ha ezzel tisztában vagyunk.
Tudnunk kell ugyanakkor, hogy nem foghatjuk a gyermekünk kezét minden pillanatban. Sajnos nem tudjuk mindig mindentől megvédeni. Beszélgetni kell a gyerekekkel, ha pedig észrevesszük, hogy bántalmazás áll a hallgatagság vagy épp a megváltozott személyiség hátterében, akkor még hangsúlyosabb a feladatunk ebben. Könnyebben bele tudjuk élni magunkat gyermekünk helyzetébe, ha tudjuk, mi a helyzet pontosan.
Soha nem szabad kisebbíteni a fájdalmát, a problémáját. Így könnyebb azt is megértetni vele, hogy szembe kell néznie a félelmével, a szégyennel. Ezzel ugyanis elérheti, hogy a többiek, a bántalmazók nem találnak fogást rajta.
Még nekünk, felnőtteknek is nagyon nehéz néha nemet mondani, nehéz nem magunkra venni a csúfolódásokat. Egy gyermeknek sokkal kevesebb tapasztalata van az életről, az emberekről. Tudatosítani kell benne, hogy az erőszak, az agresszió semmire sem jelent megoldást. A szégyent kell kiiktatni, mert ez az érzés okoz minden rosszat. Ha ez nincs, akkor könnyebben áll ki magáért a gyermek. Ez az igazi megoldás, a lelki felkészültség, amit csak mi, szülők adhatunk gyermekünknek.
