Edward de Bono „A hat gondolkodó kalap ‒ A párhuzamos gondolkodás szakaszai” című könyvének mindenki könyvespolcán ott kellene lennie. A kalap-módszer sok tervezési, kommunikációs és kapcsolati problémát oldott már meg. A vitatkozáson alapuló gondolkodásrendszer pontosan annyira kiváló, mint amennyire egy négy kerekű autó bal első kereke önállóan kiváló tud lenni. Semmi baj nincs vele, de az autó működéséhez nem elég. Különbözőek vagyunk, párhuzamosan gondolkodva mindent másként látunk. Ez azonban összeegyeztethető, a viták lerövidülhetnek, hamarabb eljutunk egy közös döntéshez, ha a dolgok megtárgyalásához mindenki különböző kalapot tesz fel. Lássuk, hogyan!
Fehér kalap
Semleges és objektív. Konkrét tényekkel és adatokkal foglalkozik, mint egy számítógép. A fehér kalapot a megbeszélések, tárgyalások kezdetén és végén szokták használni a résztvevők. Az információról szól, amely széles skálájú: a szilárd tényektől a „lágy” információkig, azaz a véleményekig és az érzésekig terjed, de fehér kalapban mások véleményét és érzéseit rögzítjük, mert ha a sajátunkról beszélnénk, akkor a piros kalapot viselnénk.
A holland jogrendszer fehér kalapos: az ítélethozatalokhoz mentális térképeket készít. Sok országban viszont csak látszólag fehér a kalap, mert egyoldalú tényekre fektetik a hangsúlyt, és bizonyos információkat elhallgatnak. Leggyakrabban a japánok használják, mivel a japán kultúrában az elfogadáson és a kölcsönös tiszteleten van a hangsúly.
A holland jogrendszer fehér kalapos: az ítélethozatalokhoz mentális térképeket készít. Sok országban viszont csak látszólag fehér a kalap, mert egyoldalú tényekre fektetik a hangsúlyt, és bizonyos információkat elhallgatnak. Leggyakrabban a japánok használják, mivel a japán kultúrában az elfogadáson és a kölcsönös tiszteleten van a hangsúly.