A gyerek mellé olyan felnőtt kell, aki képes és hajlandó előítéletektől mentesen foglalkozni vele. Olyan felnőtt, aki komolyan veszi a gyereket és saját magát, ismeri a saját korlátait és lehetőségeit. Akinek nem a saját maga számára és saját szükségletei megvalósításához van szüksége a gyerekre.
Félreértések
Aki képes megbirkózni a feladattal, és nem értelmezi félre a saját szerepét.
A „rossz”, amiről a szülők beszámolnak, sokszor inkább a fantáziájukban él, mint a valóságban: sokszor tévesen értelmezik a gyerekeket, vádolják magukat, félnek.
Korlátozva érzik magukat, amikor a gyerekkel vannak, úgy érzik, áldozatokat kell hozniuk érte, le kell mondaniuk a vágyaikról.
A vágyak mögött azonban a döntésük áll, mégpedig arról, hogy mi a legfontosabb most az életükben.
Szülői félelmek
A szülői szerep mindenki számára egészen új, noha gyerekkorából vannak emlékei a szüleiről.
Mivel még nem gyakorolták, ezért a kíváncsiság mellett félelem is lehet bennük. Képes leszek rá? Meg fogom tudni csinálni?
Összehasonlíthatják a helyzetüket másokéval, de az övék egyedi, ahogy a gyerekük is más, mint a többi gyerek.
Az a legjobb, ha olyanok vagyunk, amilyenek éppen lenni tudunk, olyan szülő, aki a gyermekünk számára megfelel.
Lelkesedés, vádaskodás, kiábrándulás
A kiégés egy hosszú kimerülési folyamat eredménye. Sokan szenvednek a túlterheltségtől, de ha a kimerültség állandósul, bekövetkezik a kiégés.
A kiégés első fázisa a lelkesedés, amikor a gyereknevelés fő feladattá válik. Az anya, de akár az apa is, túlzott várakozással néz a szülői életszakasz elé.
A második szakaszban jönnek a vádaskodások.
A szülők kiábrándulnak a gyerekkel eltöltött hétköznapokból, és karakterüktől függően depresszióba esnek vagy agresszívvá válnak.
Csökkenő teljesítmény, betegségek, kiégés
Ezután következik a teljesítménycsökkenés. A gyereknevelésben mindig új szituációk adódnak, így szinte semmit sem lehet előre tervezni.
A szülők rabszolgának érzik magukat. Az ellaposodás időszakában elveszítik érdeklődésüket a környezetük iránt, és el is magányosodhatnak.
Később pszichoszomatikus reakciók (pl. fertőző betegségek, alvászavarok, keringési problémák) is felléphetnek. Végül bekövetkezik a kiégés: az egzisztenciális magárahagyottság érzése és a fizikai összeomlás.
Amikor közeleg a kiégés, a test figyelmeztető jeleket küld. Emelkedik a vérnyomás és gyorsul a pulzus, zavar áll be az emésztési és a szexuális működésben, legyengül az immunrendszer.
Megnyugtató mondatok
Nem kell minden nap 100 százalékos teljesítményt nyújtani. Nem kizárólag tőled függ a gyereked boldogsága vagy boldogtalansága.
Nem biztos, hogy mások elismeréssel fogják jutalmazni, hogy jó anya vagy jó apa vagy. Ne utasítsd el a segítséget, engedd, hogy más is törődhessen gyermekeddel, vagy befolyással legyen rá.
Nem kell minden percedet a gyermekeddel töltened. Szánj időt magadra, a párodra és a barátokra is, ha szükségét érzed. Kérj segítséget a gyerekfelügyelethez, a háztartási munkához.
Felhasznált irodalom: Bettina Mähler ‒ Peter Musall: Kimerült szülők ‒ kiút a családi mókuskerékből (Tudatos Lépés Kft., 2006)