Karolina számára ghánai édesapjának köszönhetően természetes volt, hogy bármikor ehet finom shitot. Párja azonban egy alkalommal felhívta rá a figyelmet, hogy idehaza a shito bizony különlegességnek számít, ami aztán a környezetükben egyre többeknek ízlett. Mostanra már saját márkájuk, a Caroline’s shito kínálatával varázsolnak fantasztikus ízeket az asztalokra a számunkra még egyáltalán nem mindennapi, de annál hívogatóbb finomsággal.
Mi adta az ötleted annak idején a vállalkozásotok elindításához?
Az ötlet egy családi ebédnél született meg, amikor a férjemmel, aki akkor még a párom volt, apukámnál voltunk. Apánál az étkezések alap kelléke a shito, ő ugyanis ghánai származású.
Ghánában a shito egy tradicionális étel. Apukám úgy mesélt róla, hogy a diákok és a katonák étele.
Amikor a diákok a szünetről visszamentek a bentlakásos iskolákba, ahol a családtól távol voltak hónapokat, akkor vittek magukkal egy jó nagy adag shitot, amihez elég volt főzni egy adag rizst, vagy yam gyökereket, és máris készen volt a finom étel, amely az otthon melegét idézte fel. Olvass még a témában
18 kilométer spirituális kaland: az új olasz szent ösvény, amit kevesen ismernek
„Az empátiája csak pár másodpercig tart” – Így szúrd ki a nárcisztikust, a pszichológusok szerint
Így szeret az ágyban a Mérleg: kifinomult, érzéki és harmonikus
Ezzel a 4 fogásos karácsonyi menüsorral olcsón ehetsz egészségeset
A párom alapvetően nem szerette a csípőset, de amikor bemutattam édesapámnak, mint egy bátorságpróbaként megkóstolta és nagyon tetszett neki. Vitt belőle pár barátjának, akik szintén imádták. Azon a bizonyos családi ebéden ezt elmeséltük apának, ezután pedig szó szót követett, és kitaláltuk, hogy miért ne csináljunk ebből egy terméket, amit megismertetünk Magyarországon, ezzel is közelebb hozva ezt a nagyon távoli kultúrát, illetve egy kis szeletét.
