A tű
Egész életemben tűfóbiás voltam: sikítottam az oltásnál, elájultam, amikor vért vettek tőlem. Aztán amikor már nem ütött eléggé a cucc, a fóbiám ellenére elkezdtem magam lőni. Amikor a nővérem meglátta ezt, akkor tudta, hogy nagy baj van és a mai napig hálás vagyok neki, hogy családi segítséggel képesek voltak lehozni a szerről.
A törés
Megvártam, amíg a nagymamám vasárnap reggel elment a templomba, berúgtuk haverral a lakása ajtaját és elvittünk mindent, ami értékes volt. A mai napig szégyellem bevallani, de azokaz az ékszereit is elhoztuk, amiket a nagypapámtól kapott.
Olvass még a témában
Test
Amikor már nem maradt semmim, amit drogra válthattam volna, elkezdtem lopni, majd a testemet árulni. Prosti lettem én, aki kifejezetten jómódú, rendes és szerető családban nőttem fel. A mélypontom az volt, amikor az egyik díler közölte, hogy nem fog szexért drogot adni nekem, mert undorító vagyok. Akkor már csont és bőr voltam, az arcom csupa seb, hullott a hajam és több fogam hiányzott.
A cikk folytatódik, lapozz!
