„Ideges ember nincs, csak hülye” – 6 fontos dolog, amire az élet tanított meg

A felnőtt ugyanúgy játszik, mint egy gyerek. Csak drágábbak a játékai, és sokkal nagyobb a tét – mint pénzben, mint emberi kapcsolatokban.

A felnőttek szeretik az olyan eszement szituációs játékokat, mint a férfi-nő játszma. Úgy tesznek, mintha nagyon szenvednének a játszmában, konfliktust akarnak vele hatékonyan kezelni, miközben maga a játszma a kiapadhatatlan konfliktusforrás.

Vallom, hogy az ember addig játszik egy társasjátékot, amíg élvezi azt. Van, aki beleragad a játékba, mint Jumanjiban Robin Williams – csak nagyobb árat fizet a kijutásért, ha egyáltalán sikerül.

Dr. House óta tudjuk, hogy mindenki hazudik. Aki azt mondja, hogy nem hazudik, az hazudik a legnagyobbat. A hazugsággal nem az a baj, hogy megtörténik. A hazugság lényege az indíttatás, és az, hogy saját hazugságainkat akként kezeljük ami, tehát érzékeljük annak helytelenségét.

A társadalom képmutató módon szinte megbocsáthatatlan bűnként kezeli a hazugság tényét – pedig egész társadalmunk hazugságokra épül.

Átlagemberként, átlagéletet élve viszont nem tudsz akkorát hazudni, hogy amiatt elvegyék az életed – így van időd megérlelni magadban az igazságot, ami egy jobb, szorongásmentesebb életet eredményez.