A test feletti uralom vágya – a szépség, a szaporodási sikeresség vágya – egyidős az emberrel, a civilizációval.
Lehet a testet gyarmatosítani?
Igen, az ember szépség iránti természetes vágya és önértékelési zavarainak kihasználása, sikertelen próbálkozások esetén pedig a kudarc kompenzációja által. A test feletti uralom vágya – a szépség, a szaporodási sikeresség vágya – egyidős az emberrel, a civilizációval.
A civilizáció fejlődése következtében kialakult – többnyire felesleges – igények katalizálják, és – úgy tűnik – a civilizáció okozta lelki sérülések növekedésével egyenesen arányos.
A test, mint kommunikációs felület
Ez a szemlélet már az ókorban is jelen volt. Ma, amikor kilépünk az utcára, öltözetünkkel, viselkedésünkkel azt mutatjuk, hogy kik vagyunk, hová tartozunk, hová akarunk tartozni. Ezeket az információkat tudattalanul ontjuk környezetünkre.
Ám amikor munkát vagy társat keresünk, tudatosan próbáljuk felnagyítani pozitív – vagy annak vélt – tulajdonságainkat, hogy az információ egyértelmű legyen, célt érjen. Testünket a boldogulás érdekében úgy használjuk, mint egy kaméleon.
A régmúlt nem veszélytelen próbálkozásai
Kínában az úrinő, a tökéletes nő aprókat lépkedett, könnyedén, szinte nem is érintve a földet. Ennek a látszatnak a megőrzése érdekében torzították már kisgyermek kortól a női lábfejet apróra – és fájdalmasra.
Thaiföld és Burma területén nyakgyűrűvel nyújtották a nők nyakát – az erkölcstelen, férjét megcsaló nőt a nyakgyűrű kiszedésével ölték meg, mivel a nyújtott nyak nem bírta el a fej terhét a gyűrű nélkül.
Itt az erkölcsös nő volt a szép nő. Emellett a különböző kultúrákban meghatározó volt a test fegyelmezése, melynek oka akár vallási meggyőződés is lehetett. Ezek miatt lett ilyen színes a világ.
Mai próbálkozások
Ilyen a tetoválás, a piercing, és a túlzásba vitt esztétikai sebészet, ahogy az evés is, mint az emberi test átalakításának leginkább elterjedtebb formája. A kozmetikai beavatkozások száma rohamosan emelkedik, ahogyan az evéssel kapcsolatos lelki betegek száma is. Egyre több ilyen betegséget különböztetnek meg: anorexia és bulimia, mely a hetvenes években került a köztudatba.
A kilencvenes években megjelent a ,,falászavar”, izomdiszmorfia, és ortorexia, majd az ezredforduló környéként a testzsírfóbia, mint testépítő típusú evészavar – ezek leltára tán sosem lesz teljes, az aktuális divat változásai miatt.
Az egyszer használatos test
Úgy gondoljuk, hogy testünkkel azt teszünk amit akarunk: azt, amiről úgy gondoljuk, hogy jó, előremutató, vagy épp csak esztétikus, ezáltal megkönnyíti boldogulásunkat. Eközben az ellenkezője történik: kihasználjuk testünket, romboljuk azt – a társadalom jóváhagyásával, sőt, biztatására.
Igen, testünket itt és most használjuk, de nem mindegy, hogy meddig, és nem mindegy, hogy mennyire használjuk ki, miként tekintünk rá – azaz magunkra. Nem mindegy, hogy mennyire tiszteljük magunkat: mint tárgyra, egy eszközre tekintünk, vagy tisztelettel, mint egy ,,templomra”, az élet templomára?
Problémaspirál
Az elvárások és nyomás hatására egyre inkább elbizonytalanodunk. A szüleinktől kapott etikai szabályok képlékennyé válnak, pedig ezek adnak kipróbált biztonságot. Az űrt, a felhalmozódott feszültséget valamivel enyhíteni kell, hogy élhetőnek érezzük az életet: a fogyasztói társadalom megadja ezt nekünk.
Ide tartoznak a szenvedélyek, például a koffein függőség, ami az energiaitalokban túl korán kerül a gyerekek kezébe, vagy a dohányzás, a pc játékszenvedély, vásárlási szenvedély, stb. A valós, célokkal teli élettől távolodunk, még bizonytalanabbá válunk, majd irányíthatóvá, fogyasztóvá. Hedonistává, egy olyan világban, ahol a túlfogyasztás természetes.
„Bulimiás” társadalom
Valahol azt olvastam: ,,bulimiás” társadalomban élünk. Igen, abban. Habzsolva birtoklunk, majd mindent szemétre dobunk, és pótoljuk mással. Nem csak tárgyakat, hanem emberi kapcsolatokat is.
Eközben nem csak testünket mérgezzük, hanem a Földet is, a töménytelen szeméttel, és lelkünket is, azzal, hogy ezt természetesnek vesszük. Ám a nagyobb probléma az, hogy a jövőt is mérgezzük. Eközben pedig folyamatosan a boldogságra vágyunk, és nem teszünk semmit, hogy változzon a helyzet.
