Nincs benne dráma, nincs kiabálás, nincs bevágott ajtó. Pont ezért olyan veszélyes: az ember hozzászokik a hiányhoz, és egyszer csak azon kapja magát, hogy hetek, hónapok teltek el érintés nélkül, és fel sem tűnt, mikor kezdődött.
A legtöbb nő nem a nagy, egyértelmű jelekre figyel, hanem azokra várna, amikről a filmekben szó van. A valóság ennél csendesebb. Van néhány apró mozdulat, testtartás, szokás, amit ha időben észreveszünk, még van tér a beszélgetésre, mielőtt a fizikai távolság megszokássá, majd tartós állapottá válik.
1. Az érintés célzottá válik, és eltűnik a spontán fajtája
Az egyik legelső, de legkönnyebben átsiklott jel az, amikor a fizikai kontaktus kizárólag célzottá válik. Vagyis: érintés akkor történik, ha valaminek köze van a szexhez, vagy ha épp muszáj, mert köszönni kell, elköszönni kell, vagy társaságban illik. Ami eltűnik, az a spontán, cél nélküli érintés: a kézfogás a kanapén film közben, a hátsimítás elmenőben, az ok nélküli ölelés a konyhában, miközben az egyik éppen kávét főz. Olvass még a témában
Ez a fajta érintés nem a vágyról szól, hanem a jelenlétről és a biztonságról. Amikor eltűnik, a testi kapcsolat egyfajta feladattá vagy alkalmi eseménnyé zsugorodik, ami önmagában is távolságot szül, hiszen a kettő közötti hétköznapi melegség hiánya idővel érzelmileg is elszigeteli a feleket egymástól.
Amikor az érintés már csak eszköz, és nem önmagában érték, a test előbb kezdi érezni a magányt, mint az elme kimondaná.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
