Ez a változó hozzáállás komoly kérdéseket vet fel a nyugdíjrendszer jövőjével kapcsolatban
… és úgy általában a munkahelyekkel kapcsolatosan is. Minél sikeresebb volt valaki a munkájában (főleg anyagilag), annál valószínűbb, hogy nem tudja abbahagyni a munkát vagy kudarcba fulladnak tervei a nyugdíjba vonulást tekintve. Vannak, akik személyiségükből adódóan nagyon kíváncsiak és életük végégig versenyképesek maradnak. Rajtuk tényleg azt látjuk, hogy szinte a „munka tartja őket életben”.
A legtöbb boomer ugyanakkor nem engedheti meg magának, hogy nyugdíjba vonuljon és kénytelenek tovább dolgozni. Amerikában az 59 éves vagy annál idősebb felnőttek körülbelül 27%-ának nincs nyugdíj-megtakarítása. Ez a helyzet hozta létre a szendvicsgenerációk korát. A boomerek gyermekei, az X- és Y-generáció tagjai gyakran kénytelenek gyermekeikre hagyatkozni, másképpen esélyük sincs nyugdíjba vonulni. Ez méltatlan és sokszor vállalhatatlan teher azoknak a fiataloknak, akik éppen a családalapítás küszöbén (közepén) állnak. Mindezzel párhuzamosan a boomerek folyamatos munkahelyi jelenléte sem segíti az utánuk következő generációkat a karrier-növekedési lehetőségek terén.
