Párkapcsolat / Szerelem

Férfiaknak az életemből: annak, akinek sosem kellettem igazán

Férfiaknak az életemből: annak, akinek sosem kellettem igazán

Petra sorozata folytatódik, amelyben minden volt szerelmének üzen. Tanulságos és rémisztően gyakori történetek ezek, amik veled is megtörténhetnek, vagy már meg is történtek.

Pontosan emlékszem mindenre, mintha csak tegnap történt volna. Én tehetek róla, egyedül az én hibám az egész. Túl jól éreztem magam akkor. Szabad voltam, és ezt a szabadságot semmiért és senkiért nem akartam feladni. Boldog voltam és azt hittem, ez az állapot csak úgy tartható fenn, ha nem engedek közel magamhoz senkit. Mert tudod, volt már, hogy nagyon fájt.

Éppen ezért döntöttem úgy, hogy ne vegyük egymást komolyan és ez neked nagyon tetszett. Szeretted azt, hogy nem akarok rád telepedni, nincsenek elvárásaim és szabad lehetsz, mint a madár. De lehetek őszinte? Te voltál az a valaki, akit mindig is elképzeltem magam mellé, viszont nem hittem abban, hogy egy olyan fiúnak, mint te, tetszhet egy olyan lány, mint én.

Férfiaknak az életemből: annak, akinek sosem kellettem igazán

Azt sem hittem el, mikor nagy érdeklődést mutattál irántam, hiszen mindig is úgy gondoltam, hogy te nálam sokkal szebbet és sokkal tökéletesebbet érdemelsz. Biztos felszínesnek tartasz, de ha a külsőségekről beszélünk, ki kell mondanom, hogy így volt. Aztán minden másképp alakult, mint ahogy elterveztem. Már nem volt annyira komolytalan. De féltem tőled, mert attól kezdve éreztem, hogy előtted mindig el fogok gyengülni.

Olyan hatással volt rám a jelenléted, amire egyáltalán nem számítottam. Szerettem, hogy ott vagy, hogy velem vagy. Aztán mindig eltűntél, mintha nem is ismernénk egymást.

Az a rossz érzés fogott el, hogy mindig csak akkor jutok eszedbe, ha éppen unatkozol és nincs jobb dolog. A barátaid már mennének haza, így hajnali kettőkor neked kényelmes hozzám beállítani. Én pedig vártam rád, annak ellenére, hogy ezekkel a tényekkel tökéletesen tisztában voltam. Majd jött egy pillanat, amikor már úgy éreztem, hogy ez a definiálhatatlan viszony köztünk számomra már túl fárasztó, és elbúcsúztam tőled.

Az egyik részem megkönnyebbült, a másik viszont félt attól, hogy nagyon rossz döntést hozott, mert többször nem bújhat hozzád, nem érezheti a testedet. De végül úgy döntöttem, hogy az egészet elengedem, majd amikor már kezdtelek elfelejteni, hívatlanul beállítottál, hogy beszéljük meg. Nem voltál korrekt, nagyon nem. Annyira már eléggé kiismertél, hogy pontosan tudd, miket szeretnék hallani, hogyan bánj velem, hogy aztán a kedved szerint használhasd a testem, mert tudtad, hogy képtelen vagyok neked ellenállni. Ezután pedig az éjszaka közepén elmentél. Megmagyaráztad azzal, hogy fáradt sportember vagy és nem szeretnél mellettem másnap korán kelni, én pedig naív módon ezt is elhittem neked. Rám adtad a pólódat és elbúcsúztál.

Ez volt az a pillanat, amikor ültem az ágyamon egyedül és azért imádkoztam, hogy ez a fiú ne legyen rám ilyen hatással, hadd legyek elég erős ahhoz, hogy nemet mondjak neki, különben a mélybe taszít, pedig már így is rég romokban heverek. Fogalmam sem volt róla, hogy mennyi törést bírok még ki, amit te okozol. Majd egyszer csak felhívtál, hogy közöld velem, ez ennél „soha nem lesz több” és ha ezt képes vagyok elfogadni, te szívesen „elvagy” velem. Összetörtem és elbúcsúztunk.

Minden testembe vetett hitemtől megfosztottál és az önutálatba sodortál, hiszen nem éreztem mást, csak azt, hogy neked nem kellek, nem vagyok elég jó, biztos nem tartasz elég szépnek sem. Nagy pofon ez egy nőnek, főleg egy olyan férfitól, aki érthetetlen módon nagyon közel került hozzá.

Valószínűleg azért éreztem így, mert te voltál az első olyan férfi, aki soha nem akart engem igazán. Te vagy az a tiltott gyümölcs, ami a filmekben nagyon csábító, de az életben csak színtiszta gyötrelem.

Férfiaknak az életemből: annak, akinek sosem kellettem igazán

Hetekkel később, mikor már újra úgy éreztem, hogy túl vagyok rajtad, ismét megkerestél. Önző voltál és másodjára is magadhoz édesgettél. A legfurább pedig az volt, hogy kedvesebb, gondoskodóbb és sokkal érzékibb voltál velem, mint bármikor. Tényleg az kell ahhoz, hogy tudj valamit értékelni, hogy elveszítsd? Esetedben nem… Megint csak használtál, addig, amíg kedved tartotta. Kihasználtad, hogy odavagyok érted, és kihasználtad a testem is újra és újra. Később pedig a világ legegyszerűbb kérdésére nem tudtad a választ megadni.

Elengedtelek, megint. És rettegek attól, hogy mikor szeretnél újra játszani a polcra félretett kis játékoddal. Ezúttal megpróbálok erős maradni, megígérem. Mert tisztán emlékszem arra, amikor azt mondtad, hogy rád „senki sem tud hatással lenni az életben”. Én nagyon szerettem volna, legalább csak egy kicsit.

Éreztem, hogy az érzéketlen és pofátlan felszín alatt van valami, de amint hagytál egyet előre lépni, utána úgy kényszerítettél a hátraarcra is. Mindeközben csak magamat hibáztattam, hogy még mindig nem vagyok neked elég jó.

Fogalmad sincs, milyen gondolatokat és érzéseket váltottak ki belőlem a kis játékaid, és egy percig sem érdekeltelek sohasem. Elfogadtam és közben rájöttem, hogy a baj nem velem van, mert én csak rád vágytam. A baj veled van.

Talán, mert félsz a rendszertől és félted a szabadságodat is. Talán azért, mert képtelen vagy érzéseket táplálni önmagadban bárki vagy bármi iránt is, és rettegsz attól, hogy valaki szeressen, mert képtelen lennél viszonozni azt. De a legnagyobb baj az, hogy fogalmad sincs arról, mit akarsz. Talán még rendben is van, hiszen fiatal vagy, de kérlek, hadd adjak egy tanácsot.

Nézz szembe önmagaddal és fogadd el azt, aki vagy, minden egyes érzéssel együtt. Attól nem leszel kevesebb, ha valakihez kötődsz, vagy kimondod egy családtagodnak, hogy nagyon szereted. Félelmetesen jól titkolod, de te is ember vagy, tehát élsz és érzel, mi ezzel a baj? Te mondtad ki egyszer, hogy „nem jó így élni”, hát miért nem teszel valamit ellene? Amíg nem vagy kész arra, hogy az érzelmeiddel együtt élj, addig hogyan is tudnál bárkihez is kötődni? Hogyan is érdekelhetne az, hogy mennyire használod ki őt?

Nem kell, hogy mindig pontosan tudd, mit is akarsz. Azt viszont mindig tudnod kell, hogy ki is vagy valójában és mit engedhetsz meg magadnak egy érző szívvel szemben.

Nem kell örökké a nőket csak arra használni, hogy csak akkor legyenek ott számodra, amikor neked szükséged van rájuk, érted? Tanuld meg, hogyan lehetsz olyan férfi, aki tiszteli a nőket, ezáltal ő maga is tiszteletre méltóvá válik. Légy megbízható és ne kiszámíthatatlan. Nem muszáj örökké elzárnod magad minden emberi érzés elől. Tanuld meg őket kezelni, így leszel erős férfi a felelősséget sosem vállaló fiú helyett. Légy olyan valaki, aki nem elveszi az önbizalmam, hanem visszaadja nekem. Légy valaki, aki miatt majd hiszek a szerelemben és ne az, aki miatt hallani sem akarok róla. Légy olyan, aki törődik velem és tiszteli bennem a nőt. Légy olyan valaki, aki voltál egyszer, amikor nálad voltam.

Nem vagyok tökéletes én sem, de én legalább próbálkoztam, nem is egyszer. Szerettem volna kelleni neked.

Szerettem volna, ha legalább néha nem a tizedik vagyok a fontossági listádon, de már elfáradtam. Viszont egy dolog miatt örökké hálás leszek neked. Köszönöm, hogy ráébresztettél arra, hogy nem mindig bennem van a hiba. És egyszer, ha majd megint „eszedbe jutok”, gondolj arra, hogy már nem írhatsz többé, mert nincs kinek. Másképp élek már, akkor is, ha néha elgyengülök még, de hiszem azt, hogy ez így a helyes. Ha pedig eszembe jutsz, szeretettel gondolok rád és bízom benne, hogy idővel megtalálod a saját boldogságod.

Örülnék neki, ha hiányoznék, de sosem fogok.

Képek forrása: pinterest, unsplash.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást