A feltétel nélküli szeretetről terjed egy olyan mendemonda, miszerint életünk fő célja megtalálni azokat az embereket, akiktől ezt megkaphatjuk és akiknek mi is viszonozhatjuk. Ezek gyönyörű gondolatok és még csak nem is lehetetlen vállalkozás, ám előtte még lenne egy hatalmas feladatunk.
VIDEO Ezek a szerencsehónapjaid 2024-ben
1/5 Nem tud helyetted szeretni
A feltétel nélküli szeretet kapcsán legtöbbször abba a problémába ütköznek az emberek, hogy találni akarnak valakit, aki szereti őket önmaguk helyett. Aki ott van a legnagyobb önbizalomhiányuknál, amikor arra lenne szükségük, hogy valaki támogassa őket és felsegítse a padlóról, ahova önmagukat taszították. Majd, ha ezt nem váltja be az adott személy, akkor jön a másik hibáztatása, a rossz sors okozta önsajnáltatás és végül egy újabb keresési szakasz, mely reményekkel teli lehet.
A feltétel nélküli szeretetnek nem dolga az önszeretet helyettesítése, de még csak az sem, hogy valaki mindenkinél jobban szeressen. A szeretet szabad és csakis oda áramlik, ahol helyet kap a szívekben. Amikor valaki képtelen önmagát szeretni, ott értelemszerűen nem áramlik a szeretet, tehát előbb ezt kell orvosolni.
Másik súlyos emberi problémánk, hogy nem csak feltétel nélküli szeretetre vágyunk, hanem megmentőkre is. Szeretnénk, ha lenne valaki, aki mindig elkap, pont mielőtt szakadékba zuhannánk és nem kellene semmitől se félnünk, hiszen tudjuk, hogy számíthatunk rá. Feltételezzük, hogy aki birtokolja irántunk a feltétel nélküli szeretetet, az egyben a megmentőnk is lehet, így nyugtázzuk, hogy nincs minden veszve.
Hátradőlve élvezhetjük az önszeretet hiányát, mert még ha mi magunk nem is, más képes szeretni minket, ami azért mindenképpen megnyugtató. Szembesülni csak akkor fogunk a rideg valósággal, amikor valakinek ez túlságosan terhessé válik és szembesíthet esetleges hiányosságokkal. Erre mondjuk azt, hogy tükröt tart elénk.
Egy darabig biztosan az, de egy bizonyos idő után már nem lesz világmegváltó. Örökös hiányérzet lengi majd körül a kapcsolatot, mire a szeretethiányos fél feltehetően szakítással reagál. Merthogy a párja képtelen számára megadni a kellő törődést, nem ismeri a szeretetnyelvét és még csak nem is próbálkozik eléggé, hogy többet adjon magából. Ekkor már gyanúsnak kellene lennie a dolgoknak, csakhogy a szeretethiányos emberek képesek a végsőkig kitartva sajnáltatni magukat. Ez egyszerűbb, mert így másra hárul a felelősség és ők újból áldozati szerepkörbe kerülhetnek.
Aki nem szereti eléggé önmagát, az nem is tud bízni magában és a képességeiben. Folyamatosan csak a hibát keresi magában és képtelen felismerni a jót a személyiségében. Ám attól még, hogy valaki szépnek, okosnak és viccesnek lát, nem lesz elég ahhoz, hogy magabiztos legyél. Sőt, egy idő után már idegesítő lesz ezeket hallani, tekintve, hogy te egész másképp látod önmagadat. Ne mások visszajelzéséből nyerd az önbizalmadat, hanem találj rá a te saját erőforrásaidra.
Amikor szerelembe esünk, akkor nem léteznek problémák. Sőt, kifejezetten úgy tűnik, hogy az élet nem is lehetne szebb és ez örökre így lesz. Aztán miután észhez térünk a rózsaszín köd hatása alól, észrevesszük, hogy a korábbi problémáink sehova nem tűntek, csak elfedte őket a köd. Ott lapultak és igen, csak arra várnak a mai napig, hogy megoldjuk őket. Milyen meglepő, hogy az önszeretet az első sorban várakozik. Mindennek ez az alapja és csak ezután mondható el valakiről, hogy képes a feltétel nélküli szeretetre.