🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
4/7 Brutális rítusok
A természeti népek azok, akiknél még mindig élnek törzsi rítusként a beavatási szokások főként a férfivá válás kapcsán, de léteznek női szertartások is. Ezek a szokások gyakran nagyon brutálisak, hiszen sok népnél akkor tekintenek valakit felnőttnek, ha kiállt egy fájdalmas próbát.
A Vanatui indiántörzsnél például 20-30 méteres tornyokból kell a fiúknak egy kötéllel a lábukon leugraniuk, hogy férfivá válhassanak, az Alqonqin törzs tagjai pedig bezárják a fiúkat egy éjszakára egy ketrecbe, és egy LSD-nél sokkal erősebb szerrel bedrogozzák őket, hogy elfelejtsék a gyermekéveket.
Vannak olyan népcsoportok, ahol valamilyen testi jeggyel pecsételik meg a felnőttséget: Pápua Új-Guineaban a Sepik indiánok vágásokkal készítenek krokodilbőrre hasonlító hegtetoválást újdonsült férfi tagjaik számára, míg több Nyugat-afrikai törzsnél a lányok arcát tetoválják ki ahhoz, hogy nőnek számítsanak.
5/7 Felnőttség a nyugati civilizációban
A lélektan oldaláról nézve a felnőttséggel bizonyos funkciókat társítunk, amelyeknek ha eleget tud tenni valaki, azt felnőttnek nevezhetjük a nyugati kultúrában. A legegyszerűbb megfogalmazás erre nézve Freudtól származik, szerinte felnőtt az, aki tud dolgozni és szeretni. Erikson pedig az identitáskrízis kielégítő megoldásában látja a felnőtté válás folyamatát, amely a serdülőkor és a fiatal felnőtt lét határán éri az embert.
– Ennek pozitív kimenete egy olyan identitás, amely magában foglal egy reális tudást arról, hogy kik, milyenek vagyunk, egy hivatás és egy számunkra fontos közösség melletti elköteleződést, továbbá különböző eszmerendszerekhez való személyes viszonyulást – tudtuk meg Bimbó Melinda klinikai szakpszichológustól. Véleménye szerint akkor nevezünk valakit a kultúránkban felnőttnek, ha már meg tudja fogalmazni azt, hogy ő valójában kicsoda, és képes az elköteleződésre is: tud magának párt választani hosszú távra, és vele egy megállapodott, működőképes viszonyt ápolni.
– Felnőttként igényünk van arra is, hogy amink van, azt tovább tudjuk örökíteni, ezt nevezte Erikson generativításnak. A társadalmunk úgy gondol egy felnőttre, mint aki már képes egy közösség részévé válni, képes helytállni a munkában, segíteni tud másoknak, és elkezdi építgetni a saját családját. A felnőttlét azt is jelenti, hogy képesek vagyunk felelősséget vállani, és dönteni, illetve kiállni a meghozott döntéseink mellett – magyarázta Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus.
Úgy látja, míg a természeti népeknél sok helyütt beavatási rítusok segítik át a fiatalokat a felnőtt kor küszöbén, a nyugati civilizáció korunkban nem ad ilyen kapaszkodót. A 20. század eleji Magyarországon a bérmálás, konfirmálás hasonló szerepet töltött be: az egyházközség felnőtt tagjává vált fiatalra már úgy tekintettek, mint a közösség teljes jogú tagjára. Mára ennek szerepe jelentősen visszaszorult. Emellett a tanulás, a saját lábra állás időszaka jelentősen kitolódott – hívta fel rá a figyelmet Bimbó Melinda.
