Két gyönyörű lányunk van, és büszke vagyok rájuk. De az első pillanattól kezdve a feleségem úgy viselkedett, mintha csak ő lenne jogosult dönteni róluk. Ő választott óvodát, ő írta alá a papírokat, ő döntötte el, mit ehetnek. Amikor kértem, hogy hadd vigyem őket egyedül moziba, nemet mondott: „Még nem vagy rá kész.” Én voltam az apjuk, mégis úgy éreztem, mintha csak vendég lennék a saját családomban. Ma már külön élünk, és végre lett saját hétvégém velük – ahol apa lehetek, nem csak külső megfigyelő.
5. „Tizenöt év házasság után jöttem rá, hogy már nem tudom, mit szeretek”
Miklós, 50 éves
A feleségem mindig nagyon erős személyiség volt. Először ez imponált is – valaki, aki tudja, mit akar. Aztán ez az erő lassan elnyomott. Ő döntött a barátainkról, a nyaralásokról, még arról is, mit főzünk. Ha mást javasoltam, megsértődött, és napokig nem szólt hozzám. Egy nap egyedül maradtam otthon, és azon kaptam magam, hogy nem tudom, mit csináljak a szabadidőmmel. Mit szeretek? Mit akarok? Egy terápiás csoportban értettem meg: sosem késő újradefiniálni magam. Most újra ismerkedem – de először önmagammal. Olvass még a témában
