A munkahely
Huszonévesen három hónapon keresztül dolgoztam egy olasz étteremben, aminek minden percét utáltam. Volt egy undok főnököm, akinek soha semmi nem volt elég jó és mindig talált valamit, amiért leszidhatott. Az egyik pörgős napon még a szokásosnál jobban is odatettem magam és minden simán ment, ő még beszólt valami apróság miatt.
Amikor véget ért a monológja, nem mondtam semmit és úgy éreztem, hogy a kezem önállóan cselekszik, mintha nem is én irányítanám.
Levettem a kötényem, laza mozdulattal a képébe vágtam, majd eljöttem úgy, hogy vissza sem néztem. Valami hasonló történt akkor is, amikor a férjem hagytam ott ugyanígy. A feleségének lenni pont olyan volt, mint ez a rossz munkahely. Lelkesen kezdtem, keményen próbálkoztam, de sosem voltam elég és teljesen váratlanul jött el az, amikor betelt a pohár. Vele sajnos nem három hónapot töltöttem, hanem húsz évet és faképnél hagyni sem volt olyan egyszerű a gyerekek miatt, de a végén sikerült és azóta sem néztem vissza.
