A vidám ügyvéd
Éppen hazafelé baktattam, amikor csörgött a telefon. Amikor láttam, hogy az ügyvédem keres, összeugrott a gyomrom, mint az elmúlt hónapokban minden egyes alkalommal, amikor beszéltünk. A remény, hogy nem kell majd perre mennem a férjemmel, minden alkalommal kicsit jobban szertefoszlott és most is rossz hírre készültem, mielőtt beleszóltam a telefonba.
Az ügyvédem viszont – aki mindig mogorva és elfoglalt volt – szokatlan módon vidáman köszöntött. Elmondta, hogy a férjem rábólintott az utolsó megbeszélésre és már csak alá kell írnom a papírokat. Ahogy kimondta a szavakat, olyan megkönnyebbülés öntött el, hogy azt hittem, súlytalanná válok és felrepülök. Alig akartam elhinni, hogy végre megszabadultam.
