Akik hiába várják a szerelmet
Van, hogy ezt a változást, fejlődést rosszként éljük meg. Ez a mi rossz felfogásunk következménye.
Hiszen olyan nehéz elengedni dolgokat, emlékeket, rossz szokásokat, rossz felfogásokat – ezek belénk nőttek, részeink. Veszteségként éljük meg az egész folyamatot.
Aki „szingliként” folyamatosan azt várja, hogy rátaláljon a „nagy” érzés, a „társ”, miközben lehetőségeket mulaszt el az igényesség zászlaja alatt, azért nem találja meg a szerelmet, mert alapvetően rosszul szeret. Olvass még a témában
Ezért gondolom úgy, hogy túlromantizáljuk a hosszú házasságokat
„Megbocsátottam, de hiba volt” – A különbség a jó és a rossz félrelépő között
„Akkoriban nem éreztem, hogy kihasznál” – a majdnem-kapcsolatok keserű igazságai
„Két szék közül a pad alá” – amikor szerelmi háromszöget akarsz, de nem értesz a geometriához
Olyan képe van a szerelemről, ami megvalósulva inkább pusztító, teljes önfeladást követelő érzés, többnyire a másik fél részéről.
Ha ő a teljes önfeláldozó, mindent erre a lapra tett fel, mindent a szerelem léte és minősége határoz meg, így „befolyásoltság” alatt van, nem tudja, hol a változtatás egészséges határa.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
