A Coco egyszerre tanít elfogadásra, tiszteletre és arra, hogy az emlékezés is egyfajta szeretetnyelv lehet. A mesében a halál nem félelmetes, hanem az élet része… ahogy az egyébként is van. Megmutatja, hogy a legnagyobb félelem nem maga az elmúlás, hanem az, ha elfelejtenek bennünket.
Ez az üzenet különösen fontos a gyerekek számára, akik gyakran nem tudják megfogalmazni, mitől félnek, ha szóba kerül a halál. A Coco finoman, humorral, kedves történetekkel, követendő tulajdonságokkal és zenével oldja a feszültséget, miközben olyan mély érzelmi élményt ad, ami után szinte magától indul el a beszélgetés.
A filmnézés után – ha a gyerekekben van erre igény – érdemes közösen elidőzni a kérdéseknél, amiket a történet felvetett. Megkérdezheted például: „Te mit gondolsz, mi történik azzal, akit már nem látunk?” vagy „Szerinted miért olyan fontos, hogy emlékezzünk azokra, akik már nincsenek itt?” Olvass még a témában
Ezek a beszélgetések nemcsak a halál megértését segítik, hanem a gyerek érzelmi intelligenciáját is fejlesztik. Engedd, hogy elmondja, ha fél, ha szomorú, vagy ha egyszerűen csak kíváncsi! A Coco képei – az oltárok, a fények, a színek, a zene – segítenek abban, hogy mindez ne elvont, hanem megfogható élmény legyen a gyerekek számára is.
