Turis cuccok csapdája
A turkálóban rábukkanunk egy-egy szebb, vagányabb ruhadarabra, amiről úgy gondoljuk, hogy szinte ingyen van.
Egyből kisebb átalakítások tervei kezdenek kibontakozni fejünkben – csak épp időnk nincs rá. Meggyőzzük magunkat, hogy ehhez vagy ahhoz a ruhadarabhoz már csak egy „filléres” egyéb kiegészítő kell – ami most nem található, de majd talán később…
Ez persze, szinte sosincs így, a turis cuccok nagy része a szekrény mélyén várja további sorsát, a „jó lesz ez még valamire” életérzés miatt. Nem a ruha, hanem a vadászösztön, a birtoklás öröme az, ami adott turis ruhadarabhoz köt minket. Olvass még a témában
Kidobni sajnáljuk, mert pénzt és időt adtunk érte. Jó ötletnek tűnik az, ha ezeket a ruhákat kiakasztjuk látható helyre egy hétre, majd a hét végén összepróbáljuk többi ruhánkkal, és az átalakítani valót ott és akkor megtesszük. A többitől pedig megszabadulunk, vagy porrongynak tesszük el, kizárólag méretre szabdalva.
