Régóta terveztük, hogy egy szép napon olyan kirándulást tervezünk, ami nem csak egy felejthetetlen utazással, de történelmi hátterű edukációval is tarkítja a napot. A gyerekeknek meg akartuk mutatni, hogy a hős Abádi Varga Imrét faljavítás közben hol ütötte el az ágyúgolyó. Meg azt is, hogy az egri Balogh Mihály hol harcolt, amikor a karján nyíl és lándzsa ment át. És azt is, hol volt Dobó István a vár főkapitánya. Szóval az úti cél Eger volt.
Sosem voltunk ellene a random jellegű dolgoknak, nem vagyunk azok a nagyon előretervezünk típus. Ha valaki szólt, hogy holnap megyünk-e Ausztriába vadvízi evezni, mi igent mondtunk. De olyan is volt, hogy reggel szóltak a barátok, hogy aki csatlakozna egy horvátországi nyaraláshoz, az este 10 órakor legyen a gyorsétterem előtti parkolóba, onnan indulunk. Mi ott voltunk – igaz, ez utóbbinál még nem voltak gyerekek, de persze most sem vagyunk sokkal „lájtosabbak”.
Az autó és a szerelem
Rám az jellemző, hogy szerelem az autót, rokonomra meg az, hogy szerelem az autóba. Olvass még a témában
Családi autónk hátsó kereke hetek óta sípolt. Jelzett a rendszer, hogy illene fékbetétet cserélni. Értelemszerűen így nem akartunk hosszabb útra elindulni, így gondoltam, gyorsban otthon péntek este még kicserélem a fékbetétet. Ember tervez, Isten… …áldja a magyart.
Egy kulcsszerszám hiányában nem tudtam befejezni a fékbetét cseréjét; este kilenckor ott állam és vakarva a fejemet, ezt hogyan adom be a feleségemnek és a gyerekeknek…
Kész vagy már, nem jössz be? – kérdezte a feleségem.
Mindjárt – válaszoltam. A gyerekektől tanultam ezt a szót, ez mindenre jó válasz, amikor megkérnek valamire, de nem mozdulsz elsőre.
Úgy döntöttem, telefonos segítséget kérek: sorra hívtam a szomszédokat, rokonokat, hogy van-e célszerszámuk. És bár célszerszám senkinél nem volt, egyik ismerősünk előállt a megoldással. Vidd el az Ignist, kölcsön tudjuk adni, amúgy is kíváncsi voltál, milyen – mondta.
