Az, hogy valaki kedves és figyelmes, általában pozitív tulajdonságnak számít: segít másokkal harmóniában élni, támogató légkört teremteni, és sokszor stabil emberi kapcsolatokhoz vezet. Ám van egy határ, amin túl a kedves viselkedés már inkább árthat, mint használ. Ha valaki folyamatosan túl alkalmazkodó, manipulálja a valóságot vagy minden esetben kerüli a konfliktust, az egy idő után visszatartó erővé is válhat.
A kedvesség (szinte) mindig jó
Ideális esetben gyerekkorunkban azt tanuljuk, hogy a kedvesség mindig jó választás. És a legtöbb esetben ez valóban így is van. Ám amikor valaki túl erősen ragaszkodik ehhez az idealizált képhez, olyan emberré válhat, aki állandóan mások elismerését keresi, és mindent megtesz, hogy elkerülje a konfliktust. Ilyenkor saját szükségletei, határai háttérbe szorulnak, és különösen sebezhetővé válik.
Ráadásul a túlzott kedvesség mögött gyakran félelem áll: konfliktustól, elutasítástól, kritikai visszajelzéstől való félelem. Azok az emberek, akik nem tudnak kilépni a „kedvesség” szerepéből, gyakran annyira félnek attól, mi történik, ha valaki nem érzi jól magát a környezetükben, hogy inkább elnyomják a saját igényeiket, csak hogy másokéról gondoskodjanak. Olvass még a témában
A diagnózisod lehet ok, de nem kifogás – Miért kezdtük fegyverként használni a pszichológiai terminusokat?
Mióta kiléptem a mókuskerékből, elhűlve nézem, ahogy a barátnőim épp kiégnek benne
Hogyan ünnepled a saját sikereidet? Derítsd ki, mennyire tudsz örülni magadnak!
Miért nem tudják az olaszok elrontani a napjukat? 3 szicíliai szokás, amit azonnal hazahoztam magammal
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
