Az, hogy valaki kedves és figyelmes, általában pozitív tulajdonságnak számít: segít másokkal harmóniában élni, támogató légkört teremteni, és sokszor stabil emberi kapcsolatokhoz vezet. Ám van egy határ, amin túl a kedves viselkedés már inkább árthat, mint használ. Ha valaki folyamatosan túl alkalmazkodó, manipulálja a valóságot vagy minden esetben kerüli a konfliktust, az egy idő után visszatartó erővé is válhat.
A kedvesség (szinte) mindig jó
Ideális esetben gyerekkorunkban azt tanuljuk, hogy a kedvesség mindig jó választás. És a legtöbb esetben ez valóban így is van. Ám amikor valaki túl erősen ragaszkodik ehhez az idealizált képhez, olyan emberré válhat, aki állandóan mások elismerését keresi, és mindent megtesz, hogy elkerülje a konfliktust. Ilyenkor saját szükségletei, határai háttérbe szorulnak, és különösen sebezhetővé válik.
Ráadásul a túlzott kedvesség mögött gyakran félelem áll: konfliktustól, elutasítástól, kritikai visszajelzéstől való félelem. Azok az emberek, akik nem tudnak kilépni a „kedvesség” szerepéből, gyakran annyira félnek attól, mi történik, ha valaki nem érzi jól magát a környezetükben, hogy inkább elnyomják a saját igényeiket, csak hogy másokéról gondoskodjanak. Olvass még a témában
Egy anya gondolatai az első iskolai holmik vásárlása közben
Ez az elkeserítő dolog történik akkor, ha rendszeresen túl keveset eszel
Sok gyorséttermi sült krumpli fogyasztása mentális problémákat is okozhat egy új kutatás szerint
A legerősebb energiavonzó kristályok, amiket érdemes magadnál tartanod
Miért ártalmas ez?
Ha mindig azt mondod, amit mások hallani akarnak, nem azt, amit gondolsz – különösen nehéz helyzetekben –, a kommunikáció elhomályosodik. A másik nem biztos, hogy megérti, mi zavar igazán, vagy mit vársz el tőle. Ha pedig az üzeneted üres marad, nem megy át a lényege, akkor a konfliktus sem fog sikeresen megoldódni, csak elkenődni.
