Harminckét éves koromig azt hittem, hogy a jó anya, jó feleség és jó lány az, aki mindig igent mond. Aki nem kérdez vissza, nem panaszkodik, és ha kell, hajnali ötkor kel fel, hogy mire mindenki felébred, már illatozzon a kávé és vasalva legyen a ruha. Nem mondom, hogy senki nem kért erre. Csak azt mondom, hogy soha senki nem kérte, hogy ne csináljam.
Mindig igent mondtam, mert ezt hittem helyesnek
A háztartás, a gyerekek iskolai ügyei, a férjem munkahelyi vacsorái, az anyósomék vasárnapi ebédje, amit tíz éve minden hónap első vasárnapján nálunk tartottunk, mert az ő konyhájuk kicsi, és mert én sosem mondtam, hogy inkább ne. Volt egy időszak, amikor három munkahelyem volt egyszerre: a hivatalos állásom, egy félállású könyvelés otthonról, és a család, ami soha nem vett ki szabadnapot.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
