Nem feltétlenül tőle várták, de Jack Laugherrel közösen ő szerezte meg Nagy-Britannia történetének első olimpiai aranyérmét műugrásban. Hét évvel azután, hogy élet-halál között lebegett Ausztráliában, ahol az orvosok 5 százalék esélyt adtak a felépülésére egy súlyossá váló betegség szövődményei miatt.
Visszajött, talpra állt, és minden korábbinál nagyobb akaraterővel folytatta a sportot, aminek meg is lett az eredménye. A betegágyon rátalált egy másik útra is: szenvedélye lett a zene, ma már progresszív elektronikus zenéket szerez, albumokban gondolkodik és DJ-ként is fel-fellép. Igazi ikon lett sportteljesítménye és megnyilatkozásai miatt is. Chris Mears Budapesten az olimpiai és Európa-bajnoki arany után a világbajnoki elsőséget célozta meg Jack Laugherrel.
A riói olimpiai játékokon a 3 méteres férfi szinkronugrás volt az egyetlen versenyszám, amely végén nem a kínai himnusz szólt az eredményhirdetéskor. A brit Jack Laugher és Chris Mears „rondított bele” a kínaiak mérlegébe, ráadásul még az amerikaiak is beelőzték a világbajnoki címvédő Cao Yuan, Qin Kai duót.
„Azok után, amin keresztülmentem, nekem elég volt az, hogy négy éve ott lehetettem Londonban. Nagyszerű volt, úgy volt szép. Most más a helyzet, álmodoztunk arról, hogy esetleg miénk lehet az arany. De most, hogy megnyertük, hát, ez tényleg hihetetlen…” – nyilatkozta a BBC-nek Rióban Chris Mears az aranyérmes páros 24 éves tagja.
Are you ready to conquer your fears? Apply to my event with Bridgestone and Team GB on July 29th here: www.nomatterwhatevents.co.uk
Posted by Chris Mears on Wednesday, July 12, 2017
Chris Mears hároméves volt, amikor édesanyja mellrák következtében elhunyt. Mostohaanyja, Katy Mears, saját fiaként egyengette életét, olyannyira, hogy ő terelgette a sport irányába is, édesapja, Paul egyetértésével.
Gyerekként rendkívül energikus volt, össze-vissza ugrándozott a családi házban, így valamit lépni kellett. Katy Mears először tornára íratta volna be a srácot, de már nem maradt hely az edzéseken, így marad az uszoda és a műugrás. A Reading Albatross Diving Clubban kezdte a sportágat (első edzője „kicsi békának” nevezte a fiút, milyen meglepő…), majd a Southampton Diving Clubban folytatta, a juniorversenyekre már ennek a klubnak a kötelékében utazott.
És akkor hirtelen minden megváltozott…
2009 januárjában, 15 évesen is egy junior világversenyen, történetesen az Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon volt jelenése, Sydney-ben. Az egyik edzése után rosszul érezte magát, gyenge és erőtlen volt. Először napszúrásra gyanakodtak, majd egy-két kezdődő tünet miatt az agyhártyagyulladás lehetősége is felmerült.
Nem sokkal később kiderült, nagyon nagy a baj: az Epstein-Barr vírus okozta mirigyláz és annak szövődményei álltak fenn. Ennek a vírusos fertőzésnek az a sajátossága, hogy nem produkál tüneteket, de szerencsétlen esetben a máj és a lép megnagyobbodása is elkezdődhet. Chris Mearsnél utóbbi történt meg: egyre nagyobbra duzzadt a lépe, és a folyamatos merülések miatt egyre csak romlott a helyzet (észrevétlenül), mígnem a lép megrepedt. Két liter vért vesztett, amely a hasában gyülemlett fel. A sydney-i Royal Alfred Hospital orvosai hosszú napokon keresztül különböző beavatkozásokkal tartották életben, miközben a vérlemezkéinek a száma drasztikusan lecsökkent. Maga Chris Mears idézte fel, hogy a családnak őszintén elmondták az orvosok, a legutóbbi, hasonló betegséggel küzdő túlélőnek 25 egység volt a vérlemezke-értéke, Mearsnek 2…
5 százalék esélyt adtak a túlélésre.
Chris Mears hetekig Ausztráliában maradt, egy idő után a kórházat elhagyva egy szállodában töltötte az idejét, de egyik nap szülei arra értek haza, hogy a fiú a földön fekszik. Egy közel nyolcórás rohama volt, amely után három napon át kómában volt.
És 18 hónappal később Chris Mears elindult a Nemzetközösségi Játékokon…
„Sok minden változott, sok mindenben változtam, és leginkább pozitív irányban” – fogalmazott a kritikus időszakról.
„Rátaláltam a zenére, ami tényleg segített abban, hogy átlendüljek a nehézségeken. Minden nap tanultam valami újat, a kórházi ágyamon gitároztam. A zene energiával töltött fel, feltüzelt, életben tartott. Mintha megtaláltam volna önmagam. Szenvedélyt, időt és energiát tettem bele, és teltek a napok, de nem vesztettem el az érdeklődésemet a zene iránt. Olyan volt ez, mint egy hullám, amire ráültem. Vitt magával. A zene egy másik út, amin kifejezhetem magam” – utalt arra, mi lendítette át, mi adott neki erőt már Angliában, a regenerálódás időszaka alatt.
Chris Mears 2010-ben visszatért az uszodába, rögtön brit bajnok lett Nicholas Robinson-Bakerrel, akivel a Nemzetközösségi Játékokon Indiában a negyedik helyen zárt.
Felemelő volt számára, hogy részt vehetett a londoni olimpián, ahol 5. lett a duó, egyéniben pedig a kilencedik helyen zárt úgy, hogy az utolsó ugrására az egész műugróprogram legmagasabb pontszámát (100.70) kapta.
A londoni játékok előtt egyébként édesapja, Paul abban a megtiszteltetésben részült, hogy futhatott az olimpiai lánggal: azért jelölték ki, mert feltétlen odaadással volt ott fia betegágya mellett a legnehezebb időszakokban is.
Mears 2013-ban partnert váltott, azóta Jack Laugherrel versenyez, a világbajnokságra azonban abban az évben még nem jutottak ki. 2014-ben végleg Leedsbe tette át székhelyét, a John Charles Centre az egyik legeredményesebb brit műhely. 2014 májusában szerezte a páros első érmét a FINA Diving World Series moszkvai állomásán, egy bronzot.
Idén, a Budapesten rendezett 17. FINA világbajnokságon, 2003 után újra orosz aranyérem született a férfi 3 méteres szinkron műugrás döntőjében. A fiatal kínai duó végzett a második helyen, míg a bronzot az ukránok vihetik haza. Chris Mears és Jack Laugher párosa a 4. helyet szerezte meg, épphogy csak lecsúszva a dobogóról.