Amit a gyerekkori minták tanítanak a hibákról
A gyerekkorunkban tanult minták nagyon mélyen ülnek ebben a kérdésben. Ha valaki olyan családban nőtt fel, ahol a hiba egyenlő volt a szégyennel, ahol egy elrontott dolgozat vagy egy eltört pohár után büntetés vagy megaláztatás következett, felnőttként is ösztönösen menekülni fog minden helyzet elől, ahol hibásnak érezheti magát. A védekezés nem gonoszságból fakad ilyenkor, hanem valódi, testi szintű félelemből: a kritika az agy számára egyet jelent a veszéllyel, és ilyenkor a harcolj vagy menekülj reakció veszi át az irányítást a higgadt gondolkodás helyett.
Ezért is félrevezető, ha kizárólag a korra hagyatkozunk, amikor valakinek az érettségét próbáljuk megítélni. Egy ötvenéves ember ugyanúgy megrekedhet ebben a védekező mintázatban egész életére, ha soha nem szembesült vele, és soha nem dolgozott rajta tudatosan. A változás nem az évek múlásával jön automatikusan, hanem azzal, ha valaki egyszer megáll, és felteszi magának a kérdést: miért esik ilyen nehezemre elismerni, hogy tévedtem?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
