Társadalmi szintű probléma
A jelenség mögött érezhetően ott húzódnak a társadalmi elvárások is. A fiúkat gyakran arra nevelik, hogy legyenek „kemények”, ne mutassanak gyengeséget, ne beszéljenek sokat az érzéseikről. Emiatt felnőttként hiányzik a készségük arra, hogy mély, érzelmileg támogató baráti kapcsolatokat építsenek. Amikor nehézség éri őket, legtöbbször a partnerük felé fordulnak – és sokszor kizárólag neki mernek megnyílni, azonban, mivel nincs meg a megfelelő eszköztáruk – vagy egyes esetekben csak lusták beletenni a kapcsolatba az érzelmi munkát – partnereik már nem számíthatnak rájuk ugyanúgy.
Így alakul ki az a helyzet, hogy a nők nemcsak társak, hanem „érzelmi menedzserek” is a kapcsolatban. Ez hosszú távon kimerítő lehet, különösen akkor, ha a férfi nem veszi észre, mennyit kap a másiktól, és mennyire kevés az, amit visszaad.
