Az „aranyásó” szót rosszindulatúan azokra a nőkre szokták használni, akikről azt feltételezik, hogy csak az anyagi haszonszerzés reményében vannak egy kapcsolatban. A másik fél kizsákmányolása azonban korántsem csak a nőkre lehet jellemző.
Valószínűleg mindannyian találkoztunk már olyan párkapcsolatokkal, amikben a nők azok, akik sokkal többet adnak magukból, akik láthatatlan érzelmi terheket cipelnek, miközben a férfiak kevesebbet fektetnek be a közös élet lelki oldalába. A kutatások és a pszichológiai tapasztalatok pedig egyenesen rávilágítanak: sok férfi valójában érzelmileg erősen függ a partnerétől – anélkül, hogy ez tudatosulna benne, vagy ki lenne mondva a kapcsolatban. Ez a jelenség olyan, mintha a férfi „érzelmi aranyásóként” viselkedne: kiveszi a kapcsolatból a támogatást, stabilitást és törődést, miközben a partnernek fel sem tűnik, hogy mennyire egyoldalú ez a dinamika.
Az érzelmi függőség láthatatlan formái
Sok férfi felnőttkorára sem tanulja meg igazán, hogyan kezelje az érzéseit, hogyan kérjen támogatást a barátaitól vagy hogyan dolgozza fel a stresszt önállóan. Olvass még a témában
„Megsértődött, mert a gyerekeit nem tettem a végrendeletembe” – 10 rémes szakítós történet
Ez történik veled, ha sok ideig nincs orgazmusod
„Mindig azután borotválkozik, hogy kitakarítottam a fürdőt” Mi a partnered legbosszantóbb szokása, amitől megőrülsz?
Mikor jöttél rá, hogy a szüleid nem a legokosabb emberek?
Gyakran a párkapcsolat az egyetlen hely, ahol ezek a férfiak érzelmi biztonságot és megértést kapnak. Ennek következménye, hogy a női partnerek válnak az elsődleges – sokszor kizárólagos – támaszukká.
Ez önmagában nem feltétlenül probléma, hiszen az intimitás része, hogy megosztjuk egymással a gondjainkat. A probléma ott kezdődik, amikor az érzelmi munka szinte teljes egészében a nőre hárul: ő hallgatja meg a panaszokat, ő nyugtatja, motiválja a másikat, ad visszajelzést, míg a férfi kevésbé, vagy semennyire sem viszonozza ugyanezt.
