Ki örömében, ki bánatában sírja el magát: az egyik legjellegzetesebb érzelemkifejezési eszközünk, amikor könnyekben törünk ki. A tudomány – mint annyi minden mást – vizsgálta a sírást is és érdekes tényeket tárt fel.
A sírást a társadalmi megítélés amolyan női jellegzetességnek könyveli el, pedig életünk kezdetén nemtől függetlenül viszonyulunk a sírás gyakorlásához. A vizsgálatok szerint ugyanis a lány és fiú csecsemők is ugyanannyit sírnak. Felnőtt korra teljesen megváltozik a helyzet, a nők havi 2-5 alkalommal pityerednek el, a férfiak átlagban egyszer.
Ennek oka a neveltetésben keresendő. Ha arra szocializálják a kisfiút a családjában, hogy neki nem illik, nem szabad sírni, akkor felnőve már ez az attitűd válik belsővé. A lányoktól hagyományosan jobban elfogadják a sírást, így ők felnőttként is könnyebben elsírják magukat, akár mások előtt is.
Az együttérzésre hajlamosabb emberek könnyebben sírnak akár örömükben, akár bánatukban. A neurotikus személyiségeknél a negatív élmények váltják ki könnyen a sírás reakcióját. Azok az emberek, akik nehezen építenek bizalmat kapcsolataikban, kevesebbet sírnak, mint a könnyebben kötődő személyek. A személyiségjegyek tehát nagyban befolyásolják, hogy ki mennyire hajlamos sírni.
Miért sírnak a legtöbben?
Feltárták azokat az okokat is, amelyek a leggyakrabban vezetnek síráshoz. Ezek pedig a veszteség megélése, a fizikai fájdalom, a reménytelenség, illetve az empátia érzése – amikor a másik ember érzelmi reakciója gyakorol ránk hatást – és végül a pozitív vagy megindító történések, amikor örömünkben sírunk.
Érdekesség, hogy a jómódú, demokratikus társadalmakban élők gyakrabban sírnak, mint azok az emberek, akik rosszabb körülmények között, például diktatúrában élnek.
A sírásnak terápiás hatása lehet, mivel az emberek fele jobban érzi magát, miután sírt, igaz, 10% viszont rosszabbul. Hogy a sírásnak segítő szerepe van-e, nagyban függ a környezet reakciójától. Ha vigaszt, támogatást vált ki a többiekből, akkor pozitívan hat a síró emberre, amennyiben érzéketlenül reagál a környezet, inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerül és szégyelli magát. Úgy tűnik, még a helyszín is lényeges, ugyanis a munkahelyen síró embert inkább negatívan ítéli meg a környezete, mint ha saját magánszférájában itatja az egereket.