Egyszer, még gyerekkoromban volt egy cicám, pedig sosem szerettem igazán a macskákat. Neki azonban olyan bűbájos természete volt, hogy annak nem lehetett ellenállni.
A magatartása, a viselkedése jóval inkább egy kutyára emlékeztetett. Úgy üdvözölt, követett és úgy jött elém, mint egy hűséges eb – ennek ellenére nem hagyta maga mögött a tipikusan „macskás” vonásokat sem.