A Szörny-kísérlet
Mi lehet eredményesebb tanítási metódus, amikor büntetjük, amit nem tud a gyerek, vagy amikor díjazzuk, amit tud? Wendell Johnson kísérlete Iowa államban folyt, 22 árva gyermek részvételével. Voltak közöttük olyanok, akik beszédhibásak voltak és olyanok is, akik nem. A beszédhibás, dadogó gyerekeket a szakember pozitív beszédterápiában részesítette és dicsérte őket szép, érthető beszédükért.
A nem-dadogó gyerekeket negatív beszédterápiának tette ki és minden kis hibáért szigorúan leteremtette őket. Utóbbi gyerekek közül sokan elkezdtek valóban hibásan beszélni, illetve maradandó pszichológiai károsodást is észleltek náluk: visszahúzódó, melankolikus felnőttekké váltak. A dicsért gyerekek közül többen elhagyták beszédhibájukat és mérhetően sikeresebb, boldogabb felnőttek lettek. A kísérlet - bár mérhetetlenül etikátlan volt - megmutatja, milyen fontos a pozitív visszacsatolás.
A nem-dadogó gyerekeket negatív beszédterápiának tette ki és minden kis hibáért szigorúan leteremtette őket. Utóbbi gyerekek közül sokan elkezdtek valóban hibásan beszélni, illetve maradandó pszichológiai károsodást is észleltek náluk: visszahúzódó, melankolikus felnőttekké váltak. A dicsért gyerekek közül többen elhagyták beszédhibájukat és mérhetően sikeresebb, boldogabb felnőttek lettek. A kísérlet - bár mérhetetlenül etikátlan volt - megmutatja, milyen fontos a pozitív visszacsatolás.
A láthatatlan gorilla
Könnyen megy a multitasking, azaz több dologra is jól koncentrálsz egyidőben? Ebben a kísérletben egy videót mutattak a résztvevőknek egy kosárlabdameccsről. Az volt a feladat, hogy megszámolják, hogy a párperces, pörgős jelenet alatt hány passzt adtak egymásnak a játékosok. A felvételen egy gorilla-jelmezbe öltözött ember kisétált a pálya közepére, ott megállt, majd elsétált. A résztvevők többsége egyáltalán nem vette észre a gorillát, annyira a passzok számolásával volt elfoglalva. Ebből is látszik, mennyire túlbecsüljük képességeinket.
