Amikor padlóra kerülünk, szeretünk vigaszhoz fordulni: akár önsegélyező könyvekben, akár barátoknál keressük a támogatást, gyakorlatilag kivédhetetlen, hogy ne fussunk bele rendszeresen különböző közhelyekbe. Ugyan vannak olyan általános igazságok, amik segíthetnek átlendülni a mélypontokon, ezek többsége sokkal inkább arra irányul, hogy még véletlenül se legyen alkalmad mást okolni a veled történt rossz dolgokért, vagy éppen nyugodtan, a jelenben gyászolni. Így ezek a közhelyek vigasz helyett csak kárt okoznak, mert a hosszú távú gyógyulást lehetetlenítik el.
2/4 „Minden fejben dől el”
Hiszek abban, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, hiszen ahhoz, hogy bármit csináljuk, először fejben kell összeraknunk a feladatokat, a célig vezető lépéseket. Ugyanakkor a „minden” ebben a mondatban elég nagy ferdítés és túlzás, bár értem én, hogy a cél ezúttal is a bátorítás, a motiválás volt. Sok olyan ember van, akit jóval inkább felbosszant, mintsem bátorít ez a tanács, mert rengeteg mindenkinek nem elég a pozitív gondolkodás, vagy az optimista hozzáállás. Tényleg vannak olyan élethelyzetek, amikor nem kell nagy erőfeszítéseket tenni a cél érdekében sőt, néha elég sodródni az árral. Ilyenkor könnyű azt mondani, hogy csak fejben kellett eldönteni az egészet.
Ám az élet nem mindig ilyen egyszerű, és nem húzható rá mindenkire sablonszerűen, hogy az illetőnek elég lett volna fejben összerakni a dolgokat, és máris jobban menne a sorsra.
Míg bizonyos élethelyzetekben megállja a helyét ez a tanács (pl. akkor, amikor egy versenyen a győzelem már sokkal inkább a mentális hozzáálláson, mint a fizikai felkészültségen múlik), az átlagos hétköznapokban nem feltétlenül húzható rá mindenkire. Ráadásul a gondolatok mellett még ott vannak az érzelmek, az egyéni megküzdési stratégiáink, a korábbi tapasztalásaink, és a teljesen egyedi élethelyzetünk – messze nem igaz tehát, hogy minden fejben dől el.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!