Több olyan nőt ismerek, aki inkább anyja és szolgálónője a férjének, mint valódi társa. A gondoskodás és a túlgondoskodás közt hatalmas a különbség. Gondoskodom róla, mert szeretem, ezért odafigyelek rá és figyelembe veszem az igényeit, mindeközben nem leszek az ő alárendeltje. De miért művelik ezt saját magukkal a nők? Én például el sem tudom képzelni, hogy olyan férfival éljek együtt, aki szanaszét szórja a szennyesét a lakásban, mert tudja, hogy úgyis össze fogom szedni, esetleg képes éhezni addig, amíg nem gondoskodom neki ételről. Másoknál viszont ez az alapfelállás, amire a nők még rátesznek egy lapáttal.
Amikor még minden új és izgalmas
A párkapcsolatok indulásakor óhatatlan a puhatolózás, hiszen ez az az időszak, amikor megismerjük a másik igényeit, és a rózsaszín ködnek köszönhetően ezeket könnyen el is fogadjuk. Ilyenkor még normálisnak tekinthető, hogy folyton babusgatjuk, körbeugráljuk és kiszolgáljuk a másikat. Szeretnénk a legjobb oldalunkat mutatni, és a legkedvesebb énünket vesszük elő, örömmel segítjük ezért a partnerünk mindennapjait.
A túlgondoskodás elleni érvek nem is arról szólnak, hogy megszüntesd ezt a támogatást, vagy éppen távolságtartóan, esetleg utálatosan viselkedj a szerelemeddel. Azonban észre kell venned, ha nem partneri, hanem szinte anya-fia viszonnyá lépett át a kapcsolatotok, mert ez hosszútávon minden, csak nem egészséges. Lássuk, mi mindent idéz elő ez a magatartás!
A túlgondoskodás elleni érvek nem is arról szólnak, hogy megszüntesd ezt a támogatást, vagy éppen távolságtartóan, esetleg utálatosan viselkedj a szerelemeddel. Azonban észre kell venned, ha nem partneri, hanem szinte anya-fia viszonnyá lépett át a kapcsolatotok, mert ez hosszútávon minden, csak nem egészséges. Lássuk, mi mindent idéz elő ez a magatartás!