Huszonöt éves voltam, amikor egy rutin nőgyógyászati vizsgálat során az orvos egy hatalmas méretű cisztát talált a bal oldali petefészkemen.
Noha elrendelt néhány további tesztet, gyorsan hozzátette, hogy a korom, a családi anamnézisem és a ciszta jellege miatt szinte biztos benne, hogy nem rosszindulatú elváltozásról van szó, amitől némileg megnyugodtam. Annál jobban meglepődtem viszont, amikor elmondta, hogy ő dermoid cisztára gyanakszik.
Ez egy, a petefészek állományában még a magzatfejlődés idején betokozódott rendellenes sejtmaradványokból kifejlődő ciszta. Okozhatja egy kisebb fejlődési rendellenesség, de például visszamaradhat egy, a terhesség nagyon korai szakaszában elhaló és felszívódó ikerpár sejtjeiből is. Olvass még a témában
Igen, a fürdésnek is van helyes módja – lehet, hogy eddig te is rosszul csináltad
Ezt hozza 2026. március 25. a numerológia szerint: bátran hallgass az intuíciódra
A rejtőzködő divat kora: miért öltözünk úgy, mintha nem akarnánk látszani?
Így csábíthatod el a hónap szülötteit, a Vízöntő jegyű férfiakat
A ciszta különlegessége, hogy a szerkezete nem homogén, hanem különféle szöveti elemeket, akár hajszálakat, csont- vagy fogtöredékeket is tartalmazhat.
Nekem így végül egy elég kellemetlen, de szerencsés kimenetelű műtét során kellett megbékülnöm a gondolattal, hogy talán nem magányosan indult az anyaméhben az életem, és hogy a soha-nem-volt ikertestvérem apró sejtjeit több mint két évtizeden át hordtam magammal a saját testemben. Ezzel azonban nem vagyok egyedül, sőt valószínűleg sokkal több a sorstársam, mint azt a legtöbben elsőre gondolnánk.
Álomból valóság
A BBC cikke szerint Jeffrey Craig gyerekkorában visszatérő álmai voltak arról, hogy van egy egypetéjű ikerpárja.
„Az álom gyakori volt, és mindig ugyanaz. Volt belőlem egy másik, aki mellettem feküdt az ágyban. Nem volt idegen: tudtam, hogy egy másik én vagyok. Kicsit meglepő volt, de nem féltem – Valójában megnyugtató volt.”
Az ausztrál Murdoch Gyermekkutató Intézet docenseként végzett kutatása során Craig megismerte az „eltűnő iker-szindrómát”, amely során az egyik iker a terhesség korai szakaszában meghal. Az iker maradványai az anyaméhben maradhatnak, vagy a szövet széteshet, és a sejteket a másik iker vagy a placenta felszívja. Craig erről olvasva kezdett azon gondolkodni, vajon az álomnak van-e nagyobb jelentősége.
„Elkezdtem azon töprengeni, hogy van-e távoli emlékem arról, hogy egy ikertestvérrel osztoztam az anyaméhben” – mondja Craig, aki jelenleg a Deakin Egyetem Orvostudományi Karának epigenetikai és sejtbiológiai előadója, valamint a Twins Research Australia igazgatóhelyettese.
