Meglepően sok ember kezdi az életét ikerként – anélkül, hogy tudhatna róla. Egy új teszt feltárhatja, hogy volt-e ikertestvéred a születésed előtt.
Huszonöt éves voltam, amikor egy rutin nőgyógyászati vizsgálat során az orvos egy hatalmas méretű cisztát talált a bal oldali petefészkemen.
Noha elrendelt néhány további tesztet, gyorsan hozzátette, hogy a korom, a családi anamnézisem és a ciszta jellege miatt szinte biztos benne, hogy nem rosszindulatú elváltozásról van szó, amitől némileg megnyugodtam. Annál jobban meglepődtem viszont, amikor elmondta, hogy ő dermoid cisztára gyanakszik.
Ez egy, a petefészek állományában még a magzatfejlődés idején betokozódott rendellenes sejtmaradványokból kifejlődő ciszta. Okozhatja egy kisebb fejlődési rendellenesség, de például visszamaradhat egy, a terhesség nagyon korai szakaszában elhaló és felszívódó ikerpár sejtjeiből is.
A ciszta különlegessége, hogy a szerkezete nem homogén, hanem különféle szöveti elemeket, akár hajszálakat, csont- vagy fogtöredékeket is tartalmazhat.
Nekem így végül egy elég kellemetlen, de szerencsés kimenetelű műtét során kellett megbékülnöm a gondolattal, hogy talán nem magányosan indult az anyaméhben az életem, és hogy a soha-nem-volt ikertestvérem apró sejtjeit több mint két évtizeden át hordtam magammal a saját testemben. Ezzel azonban nem vagyok egyedül, sőt valószínűleg sokkal több a sorstársam, mint azt a legtöbben elsőre gondolnánk.
Álomból valóság
A BBC cikke szerint Jeffrey Craig gyerekkorában visszatérő álmai voltak arról, hogy van egy egypetéjű ikerpárja.
„Az álom gyakori volt, és mindig ugyanaz. Volt belőlem egy másik, aki mellettem feküdt az ágyban. Nem volt idegen: tudtam, hogy egy másik én vagyok. Kicsit meglepő volt, de nem féltem – Valójában megnyugtató volt.”
Az ausztrál Murdoch Gyermekkutató Intézet docenseként végzett kutatása során Craig megismerte az „eltűnő iker-szindrómát”, amely során az egyik iker a terhesség korai szakaszában meghal. Az iker maradványai az anyaméhben maradhatnak, vagy a szövet széteshet, és a sejteket a másik iker vagy a placenta felszívja. Craig erről olvasva kezdett azon gondolkodni, vajon az álomnak van-e nagyobb jelentősége.
„Elkezdtem azon töprengeni, hogy van-e távoli emlékem arról, hogy egy ikertestvérrel osztoztam az anyaméhben” – mondja Craig, aki jelenleg a Deakin Egyetem Orvostudományi Karának epigenetikai és sejtbiológiai előadója, valamint a Twins Research Australia igazgatóhelyettese.
Nagy előrelépés az elveszett ikrek kutatásában
Az eltűnő ikrekkel kapcsolatos közelmúltbeli kutatások, amelyekben Craig nem vett részt, de szakértői értékelést végzett, segíthetnek megoldani a rejtélyt. Egy ikerkutatókból álló globális csapat felfedezett egy módot annak kiderítésére, hogy valaki egypetéjű iker volt-e – függetlenül attól, hogy a másik iker még él-e, vagy a születése előtt elveszett. A módszer pontossága körülbelül 60-80%.
Craig ezt komoly előrelépésnek tartja ezen a területen, és személyes szinten is nagyon kíváncsi. Ha a kutatóknak sikerül megbízható tesztet kidolgozniuk, hogy azonosítsák azokat az embereket, akik elvesztették ikertársukat az anyaméhben, „ellenőrizhetném azt a hipotézisemet, hogy az álmom, amelyben egy másik önmagam mellett aludtam, azért jött létre, mert ikerként kezdtem az életem.” – mondja.
Annak az esélye, hogy valakinek van egy elveszett ikre, nagyobb, mint sokan gondolják.
Az ikrek aránya az élveszületések között mindössze 1,3%. Egy tanulmány szerint azonban a természetesen megfogant terhességek 12%-a ikerterhességként kezdődhet. A kutatás alapján minden nyolcadik ilyen terhességben az egyik iker eltűnik, egyetlen születést eredményezve.
Aki balkezes, annak még nagyobb az esélye erre, mert az ikrek nagyobb eséllyel balkezesek. Míg az általános népesség 9%-a balkezes, az egypetéjű ikrek 15%-a és a nem egypetéjű ikrek 12%-a balkezes.
Egyes szakértők szerint, ha segítünk az embereknek felderíteni, hogy ikerként kezdték-e el az életüket, az jelentős hatással lehet az egészségükre. Hozzájárulhat az egypetéjű ikrek és korai fejlődésük jobb megértéséhez is – amelyeknek számos aspektusát ma még mindig rejtély övezi.