„Én soha nem fogom csupa rózsaszínbe öltöztetni a lányomat!”
Ezt nagyon elhatároztam. Már a születése előtt egy csomó bézs, világoszöld és fehér ruhácskát vettem neki. Persze innen-onnan kaptunk rózsaszín darabokat is, amikor kiderült, hogy kislányt várok. Amikor kétéves lett, már szilárd elképzelései voltak arról, mit szeretne felvenni. Óvodás korára már nem hagyta magát befolyásolni. Legtöbbször rózsaszínt választott.
Én soha nem fogom megengedni, hogy velünk aludjon a gyerek!”
Az első gyermekemnél még tudtam magam tartani, mert ő nem volt olyan sírós, és egy-másfél óra (!) altatás után mély álomba zuhanva töltötte az éjszakát (az első etetésig). A második kislányom már nem volt ilyen egyszerű eset. Többet sírt, és jobban igényelte az érintést is. Sokkal pihentetőbb volt mindenki számára az éjszaka akkor, ha velem aludt, sokszor a mellkasomon. Ez csak néhány hónapig tartott, utána szépen aludt az ágyikójában.
Olvass még a témában
„Én soha nem fogom megengedni, hogy a gyerekeim édességet egyenek ebéd előtt!”
Haha… Jó, nem rendszeres, de simán kikönyörgik, hogy ehessenek egy kis csokit. Mivel nem tapasztaltam, hogy ettől rosszabb lenne az étvágyuk, megengedem. Ismét egy elvem landolt a kukában! Gyenge vagyok!
A cikk folytatódik, lapozz!
