„Én soha nem hívom dilis beceneveken a gyerekeimet!”
Volt ez a két gyerek már minden. Ahogy megszülettek, bolondabbnál-bolondabb beceneveket találtam ki számukra, és ez a mai napig így megy. Szerintem már nem annyira rajonganak ezért. Társaságban igyekszem mellőzni…
„Én soha nem kiabálok majd a gyerekemmel!”
Azt hiszem, talán ez volt az egyik, amit nagyon komolyan gondoltam a gyerekek előtt. És – talán nem is kell mondanom – ez volt az, amit nagyon nehezen tartok be. Amíg kicsik voltak, addig könnyebb volt, nem nagyon kiabáltam. Mára, két kamasszal sokkal nehezebben állom meg. Utána persze rossz anyának érzem magam, és lelkiismeret-furdalásom van.
A gyereknevelés sosem olyan, mint amilyennek elképzeljük. Nem fenékig tejfel és nem is habostorta. De azért semmi más nincs, amivel össze tudnám hasonlítani azt az örömöt, amit magában hordoz. Neked is vannak olyan elveid, amelyeket sutba dobtál, amikor megszülettek a gyerekeid?
A gyereknevelés sosem olyan, mint amilyennek elképzeljük. Nem fenékig tejfel és nem is habostorta. De azért semmi más nincs, amivel össze tudnám hasonlítani azt az örömöt, amit magában hordoz. Neked is vannak olyan elveid, amelyeket sutba dobtál, amikor megszülettek a gyerekeid?
