A kör
A négy legjobb barátnőmet főiskoláról ismerem és a mi kis klikkünk együtt is maradt. Ők négyen mind férjhez mentek, gyerekeket szültek és úgy alakult, hogy én nem követtem őket ezen az úton. Őszinte leszek, részben azért, mert nem irigyeltem az ő életüket. Minden találkozáskor hallgattam a történeteket a semmirekellő, csalfa vagy zsarnok férjeikről, illetve a gyereknevelés nehézségeiről. Volt, amikor viccesen adták elő és volt, amikor dühösen vagy sírva.
És mindezek ellenére állandóan ösztökéltek, hogy én mikor megyek már férjhez és mikor lesz már gyerekem. Amikor nevetve mondtam nekik, hogy az ő példáik nemigen hozták meg a kedvem a dologhoz, valami megváltozott. Minden alkalommal éreztették velem, hogy kívülálló vagyok. A groupcset egyre csendesebb lett, majd elnémult és szépen fokozatosan kizártak a körből. Nem szégyellem bevallani, hogy hiányoznak a csajok és 35 évesen azt sem tudom, hogyan kezdjek másokkal barátkozni…