Az erő
Nem házasságban, de egy hosszú párkapcsolatban éltem 12 éven keresztül. Két gyerekünk született és én szinte végig boldogtalan voltam, de tűrtem. Ezt a hallgatást valamiért a környezetem erőnek vélte. Erénynek öltöztették fel azt a gyávaságot, amiért nem mertem elhagyni a párom. Végül – amikor már nem bírtam tovább – kiléptem a kapcsolatból, a nagy ismeretlenbe a két gyerekkel. Nekem nincsenek rokonaim, a férjem famíliája szerint pedig én vagyok a bűnös, amiért „felrúgtam a családot.” Teljesen egyedül vagyok, nem segít senki. Ez a magamra utaltság a büntetésem azért, mert mertem adni még egy esélyt a boldogságomnak. Ha a magány az ára annak, hogy nem vagyok hajlandó tovább haldokolni az exem mellett, akkor legyen.
