„Ha igazán szeret, nem bántana meg sosem”
Ezzel a tanáccsal szintén az a gond, ami az előzővel: sajnos arra enged következtetni, hogy a szerelmednek annyira tökéletesnek kell lennie, hogy még a gondolataidat is kitalálja. Nos, van ez a szint, de nem az első néhány évben. Nálunk talán 6-7 évnek kellett eltelnie, mire tényleg azt mondhattuk, hogy igazán jól ismerjük egymást, és sokszor mondanunk sem kell, mire vágyunk, mire gondolunk. Azóta is rendszeresen előfordul, hogy már előre tudjuk, a másik mit fog válaszolni.
Idő kellett, hogy teljesen tisztába kerüljünk azzal, mivel bántanánk meg egymást, és így tudatosan el tudjuk kerülni ezeket a helyzeteket. Hogy mi kellett ehhez? Rengeteg konfliktusmegoldás, komoly őszinteség és nyíltság, ami egyáltalán nem volt jellemző a kapcsolatunk elejére. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne szerettük volna egymást, pusztán az emberek többsége fél azonnal megnyílni mások előtt – tehát ez a tanács máris megbukott.
A lényeg mégis az, hogy a másik gondolatait sokkal könnyebb akkor kitalálni, ha már ismered, mint a tenyeredet. Ugyanakkor sosem szabad kizárólag erre alapozni a kommunikációt, hiszen mindannyian változunk, de ezekhez a változásokhoz csak akkor tudunk alkalmazkodni, ha évek múltán sem felejtünk el egymással beszélgetni. Olvass még a témában
