Hiába tudjuk, hogy a halál is az élet velejárója, a gyásszal nagyon nehéz megküzdeni, főként a nyugati kultúrában, ahol a mai napig tabutémaként kezelik a veszteséget.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Egy hozzátartozónk, közeli ismerősünk, szerettünk elvesztése nagyon fájdalmas és tragikus esemény: hiába tudjuk, hogy a halál is az élet velejárója, a gyásszal nagyon nehéz megküzdeni, főként a nyugati kultúrában, ahol a mai napig tabutémaként kezelik a veszteséget. Pedig a legtöbbeknek nagyon nehéz egyedül szembenézni ekkora fájdalommal, és sokat segíthet az, ha van kivel megbeszélni a veszteséget, ha szerető és támogató környezet segíti a feldolgozást. Szakértőktől kértünk tanácsot, hogyan lehet megkönnyíteni a gyászmunkát, és hogyan lehet elindulni a feldolgozás útján.
Idős, beteg emberek halálát általában természetesebbnek tekintjük, mint kisgyermekekét – a család életében a rendszerszemlélet alapján előbbi normatív, utóbbi viszont akcidentális, váratlan krízisnek számít. A gyászolók szempontjából azonban az átélt fájdalom mélysége, intenzitása hasonlóan mély lehet, hiszen rengeteg tényező befolyásolja azt.
Takács Szilvia tanácsadó szakpszichológustól, családterapeuta-jelölttől megtudtuk, hogy életünk bármelyik szakaszában érhet minket veszteség: a szakítás, a válás, egy barátság megszakadása, szeretett háziállatunk elpusztulása, egy súlyos betegség, munkahelyünk elveszítése, szülőhazánk elhagyása, céljaink és álmaink meghiúsulása pszichológiai értelemben mind-mind gyászreakciót beindító események lehetnek. A gyász fogalmát a köztudatban viszont elsősorban a legnehezebben feldolgozható, végső veszteséghez, a halálhoz kapcsoljuk.
– Ebből adódóan a gyász mindig egyéni. Több tényező van, amely befolyásolhatja a gyászfeldolgozás jellegét, intenzitását és időtartamát: az elhunyttal való kapcsolat minősége, a halál módja és az azt megelőző időszak jellege, a gyászoló életkora, személyisége, társas támogatottsága, pszichés státusza, vallásossága és hasonlók mind hatással lehetnek rá – árulta el a tanácsadó szakpszichológus.
A gyásznak ebből kifolyólag ezernyi formája lehet. Egészen más gyermekként elveszíteni egy szülőt, mint felnőttként; és nem ugyanolyan tapasztalat, ha volt időnk felkészülni és méltósággal elengedni szerettünket illetve ha tragikus hirtelenséggel, váratlanul veszítettük el őt. Más színezetet ad a veszteségnek, ha egyébként stabil mentális állapotban, megtartó családi közegben gyászol valaki, ahol fájdalmában sokan osztoznak vagy ha egy izolált, nehéz körülmények között élő, egyébként is sérülékeny személy a gyászoló, aki kevesebb társas erőforrással rendelkezik.
Az öt gyászfázis
A gyász feldolgozásához szükséges idő is egyénenként változik, van azonban öt szakasz, amelyen a gyászolók többsége keresztülmegy.
– A tagadás fázisában a hozzátartozók gyakran sokkos állapotba kerülve, a halál hírét elutasítva reagálnak, melyet a tehetetlen düh érzése vált fel. Ezután következik a bűntudattal kísért alkudozás időszaka, melyben a gyászolók sokszor egyezséget próbálnak kötni a sorssal. A depresszió stádiumában a veszteség megváltoztathatatlan volta végleg tudatosul, amely fájdalmas és egyben egzisztenciálisan szorongató élmény lehet. Ezeknek a szakaszoknak a jellegzetességei sokszor ismétlődve vagy egymással keveredve jelennek meg, de tipikus gyászfolyamat esetén végül felváltja őket az elfogadás időszaka: a gyászolók többsége belenyugszik a megváltoztathatatlanba, érzelmi hullámzásuk csökken, mindennapjaikat már nem csak a halálesettel kapcsolatos érzések, gondolatok teszik ki, életvitelük fokozatosan helyreáll – mondta el a szakember.
A gyász esetében a legnehezebb időszakot általában az első év jelenti, ezért nevezi a bölcs néphagyomány ezt gyászévnek. Az év minden egyes napját meg kell tapasztalni, át kell élni a halott nélkül, hogy valóban el lehessen engedni őt, a különböző ünnepek és évfordulók viszont évekkel később is természetes módon hozhatják elő a halotthoz kötődő mélyebb érzéseket, emlékeket.
A gyászmunka révén sokan átértékelik az életükben szerepet játszó elemek fontossági sorrendjét is, és lelkileg, spirituálisan magasabb szinten integrálódva élnek tovább.
– A gyászfeldolgozásra nincsenek általános receptek, mindenkinek a maga ritmusa és a maga igényei szerint kell megküzdenie a veszteséggel, az értő és érzékeny családi és szociális környezet sokat segíthet azonban az érzelmi nehézségeken. Ennek a társas támasznak az igénybevételét akadályozza helyenként az a tényező, hogy az érintett személy mellett gyakran annak közvetlen környezete is gyászol és az egyes családtagok sokszor nagyon különböző módon élik meg ugyanazon szerettük elvesztését – fogalmazott Takács Szilvia.
A cikk folytatódik, lapozz!
Orvosok mesélnek, mi volt a legdurvább reakció egy hozzátartozó halálára
