Bob Hendrikx, a 26 éves biodizájner, az élő koporsó kitalálója és megalkotója a helyi médiának elmondta, hogy az új temetkezési forma lehetővé teszi, hogy az emberek újra eggyé váljanak a természettel. Ezáltal a szennyezés és a helyfoglalás helyett gazdagíthatják a talajt, valamint visszakerülhetnek az anyatermészetbe.
A micélium, amiből a koporsók készülnek, Földünk valódi újrahasznosítója. A toxinokat semlegesíti, és friss táplálékot szolgáltat a föld felett növekvő növényeknek. Rostjai segítségével pedig gyakorlatilag bármit elő lehet állítani az ételtől kezdve a ruhán keresztül egészen a csomagolásig – beleértve a koporsókat is. A micélium folyamatosan „keresi” a salakanyagokat (olajat, műanyagot, fémeket, egyéb szennyező anyagokat) és azokat tápanyagokká alakítja át a környezete számára. Ez a gondolat sokak számára nagyon szimpatikus, és nem csak a megrögzött környezetvédők gondolkodnak így.
Az itt hagyott családtagok, rokonok is szívesebben gondolnak az elhunytra a természet élő, aktív részeként, mint konzervált testként.
Hendrikx szerint az a folyamat, amelynek során az emberi test egy hagyományos koporsóban komposztálódik, gyakran egy évtizedet is igénybe vehet. Ezt a koporsó lakkozott fája és fémjei, valamint a szintetikus ruházat még inkább lelassíthatja. Ehhez képest a micéliumkoporsó egy-másfél hónap alatt felszívódik a talajban, aktívan hozzájárulva a benne lévő test teljes lebomlásához. Ezzel gazdagítja a talajminőséget, az elhunyt gyakorlatilag két-három éven belül teljesen eggyé válik a környezettel. Olvass még a témában
