Mit nekem első csók…Életem első csókja még a szomszéd szopornyicában döglődő macskájában is párzási gondolatokat ébresztett… Első csókom a testet táplálta. Mostani csókjaim a lelket. Önmagukért boldogok a mostani csókok, nem pedig azért, mert az emberi faj fennmaradását éltetik.
Szombaton este lázban égtem. A csodás, ismeretlenre való várakozás lázában. Készülődtem… lélekben felkészültem a vasárnapra, a jóra…
Húsz évvel ezelőtt kezdődött. Ifjú anyuka voltam, aki le sem tette elsőszülött csecsemőjét a kezéből. A szívesen látott vendég random toppant be. Magam sem voltam tisztában vele, hogy szerelmes voltam vaskos humorába, mosolyra álló ívelt szájába, abba, ahogy folyamatosan játszott kulcsával. És bár elég diszkriminatív, de a magasságába is. Olvass még a témában
Az ágyon ültem a hátamat támasztva, gyereket ringatva. Férjem valahol körülöttem, a vendég pedig velem szemben. Kulcsa után nyúlt, de az én lábfejemet simította végig. Megállt a levegő… aztán továbbhaladt a perc, mintha meg sem történt volna. Karomban lévő gyerekem iránt érzett szerelmem felfogta és elnyelte az érintés csodáját. Nem gondoltam többé az érintésre… belefagyott abba a percbe.
