Pontosan húsz év telt el. Véletlen találkozás volt, és én képtelen voltam nem érezni újra a csodálatot. Magas, és majdnem tökéletes… elérhetetlen. A humora a régi, ahogy a mosolya is, és most is ott a kulcs a kezében, mindig. Egy régi, ami új.
Találkozó, amibe belegondolni sem mertem. Aztán egymás kerülgetése, és egy puha csók, ami felolvasztotta ama bizonyos percet, amibe belefagyott egykor az érintés.
Mese ez, egy nyálas-romantikus mese. És épp velem történik. Már harmadik hónapja. És hol a hiba? Pontosan ott, mint a szappanoperákban általában… barátnője van. Hát… nem lehet minden tökéletes. Olvass még a témában
Felvidéken töltöttünk egy napot. Egy több száz éves vadászkastély és annak száz szobája, a millió látnivaló, melyek a lelket gazdagítják… és egy aranybánya… sosem voltam még bányában. Egy, az összekulcsolt tenyerünkbe illő hatalmas ásványszív, amit együtt melegítettünk, és amit én kaptam örökbe. Egy belváros, több száz éves épületekkel, melyek közül az egyik romosabba beosontunk. A távoli múltban éltük a jelent…
