Michelle L. Duda és Raymond M. Bergner (2017) azokat a tényezőket kutatta, amelyek fenntartják a szerelmet egy párkapcsolaton belül. Olyan párokat vizsgáltak, akik szerelmesek maradtak, szemben a szerelemből kiesett párokkal. Konkrét kapcsolati dinamikákat vagy jellemzőket kerestek, amelyek megkülönböztették a két csoportot.
Ismerve a válások magas arányát, valamint a házassági tanácsadást kereső partnereket, a kutatók megjegyzik, hogy míg a szerelembe esés gyakori jelenség, a szerelemben maradás ritkább. Ez a statisztika jelentős társadalmi problémát mutat, tekintve, hogy a válás gyakran okoz érzelmi traumát, szenvedést, anyagi terhet, gyermekelhelyezési problémákat és általában valamilyen pereskedést.
Szerencsére úgy tűnik, vannak módja annak, hogy szerelmesek maradjunk életünk végéig. Duda és Bergner megjegyzi, hogy a szerelemben maradáshoz valószínűleg a romantikus szerelem néhány kritikus dimenziójának fenntartása szükséges. Olvass még a témában
Ha ezt az 5 jelet tapasztalod magatokon, a válás lehet a legjobb út – szakértők szerint
„Tartsd nyitva a szemed házasság előtt, utána tartsd félig csukva.” 15 vicces idézet a házasságról
„Minden pénzét a volt feleségének adta.” – Mi az, ami nem megcsalás, de mégis megöli a kapcsolatot?
Hölgyek, mi az a dolog, amivel egy férfi akarata ellenére megijeszt titeket?
Az általuk összeállított lista tartalmazza a partner érdekei iránti elkötelezettség fenntartását, a kizárólagosság tiszteletben tartását, az intimitás és a bizalom fenntartását, valamint a kapcsolati élvezetek keresését.
E dimenziók megélése magában foglalja a határsértések tudatos elkerülését a területek bármelyikén. Vagyis kerülni kell a szexuális vagy érzelmi hűtlenség minden formáját, a konfliktusok destruktív formáit, a kapcsolati problémák megbeszélésének elmulasztását és a rászoruló partner támogatásának elmulasztását.
A személy, akibe beleszerettél
Az egyik legdrámaibb eredmény, amelyet Duda és Bergner felfedezett kutatásuk során, egyetlen tényező volt, amely a jelek szerint döntő szerepet játszik abban, hogy ki marad szerelmes és ki nem. Ez pedig a partner jellemének megítélésében bekövetkező változások. Más szóval, hogy valaki jelenleg olyannak látja-e a partnerét, amilyennek eredetileg hitte, mert abba a személybe szeretett bele.
Ha egy házastárs vagy partner úgy gondolja, hogy a másik fél még mindig az a személy, aki az összes eredeti személyes tulajdonsággal és jellemvonással rendelkezik, akkor nagyobb valószínűséggel maradnak szerelmesek, még akkor is, ha a partner néha rosszul viselkedik.
Duda és Bergner megjegyzi, hogy ha valaki azt hiszi, hogy a partnere még mindig ugyanaz a személy, akibe anno beleszeretett, akkor a rossz viselkedést azzal mentegeti, hogy „mélyen legbelül tudom, hogy ő nem ilyen” vagy „folyton arra várok, hogy visszatérjen az a csodálatos emberré, akibe beleszerettem”. A kutatók megjegyzik, hogy kivételek akkor fordulnak elő, amikor egy rendkívül nagy hatású negatív eseménnyel szembesülnek ezek a párok, például hűtlenséggel, vagy elfogadhatatlan mennyiségű, egyre inkább negatív viselkedéssel.
