Akkor lényegében az előítéleteket az életünk egyszerűsítésére használjuk és arra, hogy ne kelljen annyit gondolkoznunk, személyiségünkben fejlődnünk.
Ha módszeresen és rendszeresen élünk az előítéleteinkkel, akkor a gondolkodásunk beszűkül, rugalmatlanokká válunk. Emellett az előítéletek adott emberekkel, vagy csoportokkal szembeni diszkriminációhoz vezetnek.
Ennek a mindennapi életünkre nézve komoly következményei lehetnek, családi, össztársadalmi szinten is erősen negatívan hatnak.
A jelenségnek beépülnie nem kell, sajnos már eleve a rendszer része. Szinte az anyatejjel szívjuk magunkba, így szocializálódunk. Gyerekként hány olyan családi beszélgetést hallgattunk végig, ahol a felnőttek épp egy csoportot becsméreltek, vagy valakit szidtak, ízekre szedtek…
Felnőve az előítélet olyan természetes, mint a levegővétel: mikor közös ismerőseink döntéseiről beszélgetünk, munkahelyen kollegákat minősítünk (természetesen a hátuk mögött), vagy éppen gazdasági, politikai témájú véleményeken kapunk össze (gyakran a körülmények, motivációk ismerete nélkül). Olvass még a témában
